Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)
Varga László: A parasztudvar és építményei Nagydobos községben
volt a csobán es a fából készült felszerelési tárgy, amelyet a mezőre vittek magukkal,ha olyan helyre vezetett az ut, ahonnan messze volt az itatási lehetőség.A'csobánba 3o liter körüli vízmennyiség fért bele,nem melegedett bele, nem melegedett benne a víz, embert, állatot f elfrieltett. A osür használati eszközök tárolására fenntartott részen kb. 3 méter magasságban néhány rúd ívelt keresztül erre tették a szérűskert ponyvaszükségletét. Itt volt a kisponyva , zsákból bontott /akkor fejtették fel a zsák egyik varratát, ha már a zsákot foldozni sem volt érdemes és így lett belőle kisponyva./ Nagyobb volt a hamvas , ez a 1,6 m-szer 1,6 m-es ponyva, amit néhány gazdaságban /a katolikusoknál/ placcinka néven ismertek. Szénát az etetéshez, szalmát az ajjazáshoz hamvassal hordták. Ugyancsak a csÜrben - az egyik keresztrúdon lógott két nogyponyva. Egy-egy ponyva 6 méterszer 4 méteres nagyságú volt, /5-lo hold között kisebb/. Csápláskor a hordáskor terítették az asztagok alá, hogy csökkentsék vele a ssemveszteságet. A szekereknek rá kellett hajtani terhükkel a kifeszített ponyvákra -és elvben legalábbis biztosítva volt, hogy "egy szem sem menjen kárba." A hamvasokat termányhoroáskor bekötötték a szekérbe, ás a rajta összegyűlt szemet este rostálták, vagy felöntötték a szórómalomra. 1,'ég a psrasztlegény is, aki trappban hajtotta a két lovat, megállt, ha egy cső kukoricát látott az uton, és felvette. "Sok kicsi sokra megy" - ez volt az elfogadott közmondás. Ilyen szereoet töltöttek be a ponvvák is. A csűr e részében kerültek fedél alá a létrák, a két ágú létra , az ereszlétra és a nagylétra. A kétágú létrát létrának hí vták, a többit lábtó-nak. 36.
