Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)

Varga László: A parasztudvar és építményei Nagydobos községben

A vakarás után következett a kefélés. Ha jó abrakos volt a ló, ha alapos volt rajta s munka, akkor ragyogott annak a szőre. A teheneket nehezebb volt tisztítani, öezszeceápolták magukat, és bajnalra elkerülhetetlen csimból.ok keletkeztek rajtuk trágyából. Ezt, ha száraz volt tépni, /vakarával/, ha nedves volt, mosni kellett. Közben az állatok ették a abrakot.Percnyi pontossággal volt itt minden kiszámítva. Egy óra múltával, tehát hejnali négy ée öt között, jöhetett a háziasszony vagy a nagylány,hogy megtörténjen a fejés. Ugy-öt óra körül jöttek a csordák: előbb s ménes, aztán a csorda, majd az ökörcsorda, végűi a csürhe. A pazda ezt már nem várta be. Befogott, uton volt valamelyik határréez felé. Vele ment a felesége, és otthon maradtak munkára, jószágok kiengedésére az öregek. Ha ők már meghaltak, akkor a feleség maradt otthon. Es este sem ért véget a gond a kifogás-sál. /Mármint a lovak leszcrszámozásával/. Kezdődött az etetée, ajjazás friss szalma hordása a jószágok alá. Ha azonban elmúlt már hat /!!/ éves a gyermek,ő ajjazott. Ha elmúlt lo éves ó hordta ki a trágvát.Az istállók egyréeze hidlás

os volt, azaz a szalma elatt deszkával borított üreg rejtőzött, amibe lefolyt a trágyáié. Ha nem volt hidlás, orrfacsaró buzt árasztott a trágya, különösen a kancalovak alatt. Tanácsos volt ezt korán reggel, a felmelegedés előtt kihordani, mert 3o fokos melegen nehezen lehetett bírni. Ha nem volt lo éven felüli gyermek, a gazda maga hordta ki targoncán még a mezőre indulás előtt. Egy hétig ki nem hordott trágyamennyieég félnapos munkát adott. A jó gazda tehát mindennap klhordta vagy fiával kihordatta a trágyát. 34.