Telepy Katalin: Benczúr. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 3. Nyíregyháza, 1963)

szeti Múzeum Évkönyve kiemeli a vételek közül, és ez Schiller: A Harang c. műve egyik jelenetének hátterében tanulmány. Az egyetlen fát tanulmányozó részlet Fatörzs (34. kép)

12 pedig az imént tárgyalt kép hátterét gazdagítja. Benczúr az anyagnak, rajznak kiváló mestere, még itt is lelkiismeretes pontossággal rögzíti le a tárgyakat. A sötét Erdőrészlet zöld mohával fedett fatörzsein megcsillan a napfény. A formák még a tájképeken is szinte szobrászian érvényesülnek. Nő az erdőben c. vázlata 1924-ben került múzeumba (35. kép).

13 A kész mű pedig Angliában van.

74 Részlettanulmány az Erdőalja is (36. kép),

15 amely az erdei aljnövényzet hűséges visszaadása. Gerevich Tibor 1944-ben Benczúrról írt tanulmányához közölt képek egyike Erdei táj-at ábrázol, szamarat vezető baráttal a háttérben. (31. kép).

16 Több csupán az irodalomból ismert festménye tükrözi a természet visszaadására törekvő igyekezetét. Igen érdekes összehasonlításra ad alkalmat Benczúr, Koszorút a mamának (38. kép) és Szinyei, Anya és gyermeke c. képe (39. kép). Szinyei 1868-ban festi ezt az egyik korai plein-air képét, mely elkészülte után Belgiumba került, Benczúr műve az 1876-os évből való. Szinyei ezen a képen alkalmazza először a rézsútos domboldalt, mely azután a Majálisnál, zöld hátterével oly nagy szerepet játszik. Benczúr képét elemezve, feltétlen előképnek kell elfogadnunk Szinyei kompozícióját, Benczúr azonban saját képére formálja a témát, az előadást. Sajnálatos tény, hogy e művét is csupán fényképről ismerjük.

77 így a színek tárgyalásától kénytelenek vagyunk eltekinteni. Szinyei képének álló formátuma, a lejtős domboldal, fák, távoli ház, bőséges tájképi hátteret nyújt, s a hármas csoport összefogottan helyezkedik el a képmező alján. Az ülő fiatal anya előtt fehér takaró alatt a kisebbik gyermek, mellette jobbra kislány áll teljes bal profilban s virágcsokrocskát nyújt át testvérének. Benczúr, virágba borult mező közepén, a már ismert nagykockás takarón ülő feleségét festi, aki szétterülő, fodros ruhában, fején nyári kalappal, vállán fehér, nyitott napernyőjét tartja, s előtte álló kislányára tekint, aki hasonlóan Szinyei megfogalmazásához, csokrot nyújt feléje. Kettőjük között a kisebbik testvér, csakúgy, mint Szinyeinél, repesve nyúl a virágcsokorért. A háttérben a kép fekvő formátuma miatt a táj sokkal kevesebb hangsúlyt kap. Benczúrnál feltűnő a mezei füvek, virágok változatos gazdagsága - ebben Böcklin hatására ismerünk - s a ruházat részletessége ugyancsak fontos számára. Objektíven rögzíti le a természet jelenségeit, a naturalista természetlátás szabályai szerint. Ebben az időben ez a szemlélet az Akadémiával való szembefordulást jelentette. Már a század első harmadában megjelennek ezek a törekvések - francia festők bátor csapata szállja meg Barbizont, menekülve az akadémiai sablontól, a természet szépségeiben keresve a természet értelmét. „A művész számára a természetben minden szép" - mondja Rodin,

78 s az eddigi akadémiai tanítás, mely a rendezetlen természet átalakítását tűzte ki céljául - ezzel megdőlt. August Courbet az új születendő művészet apostola, Kőtörői-vel alapos megbotránkozást keltett, s Jean Fr. Millet sem járt jobban a falusi nép heroikus küzdelmének ábrázolásával. Corot,