Telepy Katalin: Benczúr. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 3. Nyíregyháza, 1963)
Rousseau, Diaz és Daubigny ugyancsak a maga útját járta a természet meghódítása terén. Előkészítői ők a század vége nagy átalakító festői mozgalmának, az impresszionizmusnak, melynek kialakulását e mesterek új felfogása segítette elő. Egyelőre azonban Franciaországban éppúgy, mint Németországban a naturalizmus jegyében alkotnak. Jules Bastien-Lepage, aki oly termékenyítőén hatott kortársaira, már magával ragadta a fiatalságot azzal, hogy a természet egy-egy kiragadott részletét a maga esetlegességében pontosan lerögzítette s ehhez világos, tompa gyöngyházfényű színeket használt, lerombolva a sötét, műtermi színek uralmát. Ö mutatta meg az utat a mi magyar festőink közül is nem egynek, - hogy csak Ferenczyre, Iványi Gründwaldra, Csókra utaljunk - mint lehet hadat üzenni az Akadémia eddigi irányának. Ez az új irány megjelenik Németországban s különböző utakon járva képviselőket szerez magának. Már Piloty színessége is bizonyos fokig forradalmasította az eddigi szigorú színkezelést. Ez magyarázza népszerűségét az Akadémián. A Münchenben fellelhető Piloty képeket végigtekintve, az ismert hatalmas méretű száraz, teátrális kompozícióknak eleven színekkel, frissen, lazán felvázolt előtanulmányait, vázlatait látva értjük csak meg, mit jelentett a közkedvelt mester útmutatása 79 (40. kép). A továbbjutáshoz azonban ez a kezdeményezés kevés volt. A német festőknek is el kellett jutniok a naturalizmushoz, hogy azután a nagymesterek egész sora, pl. W. Leibl, A. Böcklin, Fr. von Uhde merítsen erőt belőle. Benczúr korai természetábrázolásai csupán harmonikus családi életének keretéül szolgáltak. Ebben az irányban nem haladt tovább, mert érdeklődését a nagy kompozíciók megoldása kötötte le. Zárt térbe helyezett alakjainak egyenletes fényelosztása sokkal fontosabb volt a későbbi virtuóz portréfestő számára, mint a levegő és napfény által átalakított természet festői problémái. Ha később itt-ott jeleneteit természeti környezetbe helyezte, az ég, növényzet, fák, csak mint háttér, kísérőjelenség, mintegy fordított staffage-ként hatnak. A Szinyeivel együtt töltött idő emléke az Ülve alvó női akt 1867-ből való. Szinyei és Benczúr egyazon modell mozdulatát örökítették meg 80 (41-42. kép). Mindketten az Akadémián tanult biztos vonalvezetéssel, anatómiai tudással, remek formaérzékkel, kiművelt színkultúrával nyúltak a témához. A két ábrázolás épp ezért visel hasonló jelleget. Benczúr ez időben több változatos akttanulmány tanúsága szerint szerezte meg későbbi aktábrázolásainak biztonságát. Ilyen a Nő tükörrel 81 - álló térdkép, szokatlan megvilágítási effektusokkal (43. kép), a Művésznő álma 32 (44. kép), merész rövidülésben ábrázolt hibátlanul megoldott akt, vagy a Szerelem 83 címet viselő gyöngyházszín testű modell ábrázolása. Már ezeken a korai műveken is feltűnő, hogy nyoma sincs bizonytalanságnak, szinte hibátlanok művei. Benczúr korán fejlődött, érlelődött művésszé s ezen a szinten dolgozott élete végéig, a maximumot fiatal korában érte el. A Nő gitárral, az Ernst Múzeum 25-26-os aukcióján, mint Gitározó olasz lány szerepel. 84 2*
