Telepy Katalin: Benczúr. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 3. Nyíregyháza, 1963)
fellépő kol erajárvány első áldozataként édesapja. A fiatalpár Münchenbe utazott, de a járvány ott is felütötte fejét, így a starnbergi tó partján Ambachban béreltek lakást, ahol azután évről-évre a nyarakat töltötték. Benczúr azóta elpusztult festménye a Starnbergi tó mellett - ilyen nyár emléke volt (29. kép). Anyját, feleségét, öccsét és saját magát ábrázolta a szép harmonikus tájban. ^A_ festői környezet annyira megragadta, hogy később telket vásárolt itt s Béla testvére által tervezett villáját itt építtette fel. 67 Családi életének meghitt nyugalma tükröződik ez időben festett képein. Elsősorban Max Karolina arcképét kell említenünk (30. kép). 68 Eddig festett családi portréinak koronája az arcmás. A sötét háttér előtt ülő, komoly tekintetű fiatal nő sötét ruháját csak a nyaknál és csuklónál díszíti könnyű, fehér, lehelletfinom csipkefodor. Egymásba kulcsolt kezeit, vörös bársonnyal bevont szék támlájára fekteti. Ennél egyszerűbben, természetesebben megoldott portré alig akad Benczúr oeuvrejében. Az arc modellálása mesteri. A sötét szemek komoly tekintete, az orr, a száj vonalának rajza, a bőr átlátszó fénye, de még a kezek is részt vesznek a jellemzésben. Virággal, pompás ruhákban festett későbbi portréi messze mögötte maradnak e műnek. Egyik legszebb plein-airben festett képe is feleségét ábrázolja, címe: Vörösköpenyes nő, mely 1944-ben elveszett, s csak nemrég bukkant fel újra. 69 (32. kép.) Virágmező közepébe állítja a fiatal nő kedves alakját, vörös köpenyt ad rá. A napfény ragyogása átizzik a fehér napernyő selymén, a kis kalap árnyékot vet szemére, de a napfény itt-ott megcsillan arcán. Sokak véleménye szerint Szinyei sem festett volna izzóbb napsütést, zöldebb mezőt, kékebb égfelületet. A Pihenés az erdőben, szerencsés külföldi vétel folytán néhány éve került állami tulajdonba, s az előbbi képnél még magasabb kvalitású (32. kép).™ Szinyei Majálisa ekkor már elragadtatott dicséretet váltott ki környezetéből s ezen a képen olyan határozott motívumokat fedezhetünk fel, melyek Szinyei prominens műve láttán ébredhettek Benczúrban. Így elsősorban a lejtős mező gondolata ragadta meg. Modelljét, feleségét az erdő mélyén szintén ilyen enyhe lejtőn helyezi el. Felénk fordulva, elmélyedve olvas a bal kezében tartott s földre fektetett könyvből; fejét jobb könyökére támasztja. Ruhája sötét bársony s a kis kalapot az előző képen is viselte. Napernyője összecsukva mellette A vöröskockás kendő, melyen elnyúlva pihen, élénk színfoltjával Szinyei Szerelmespárját idézi fel, a szép erdőrészlet pedig a Faun és Nimfa kompozícióját. Míg a Majális csupa fortissimo, lángolás, lendület, Benczúr tájfogalmazásán óvatos nyugalom ömlik el. Részletes formaelőadás jellemzi annak ellenére, hogy a szabad ég alatt az egyenletes napfény ezernyi szétoszló, izzó paránya feloldja a formákat, megszínesíti az árnyékokat, megváltoztatja a színeket. Benczúr a plein-air-hez lokál színeket használ. Ez a kettősség magyarázza, hogy képei nem olyan mértékben világosak, mint a vérbeli plein-air festőké. Benczúr inkább kapcsolódik e tekintetben a régebbi iskolához. Részlettanulmányokat azonban a szabadban végez. Erdőrészlet-ét (33. kép) 11 a Szépművé2 Benczúr
