Telepy Katalin: Benczúr. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 3. Nyíregyháza, 1963)
a fontos tettre (26. kép). 61 Vajk vonakodásának oka is világosan érzékelhető a jobboldali pogány magyarok dacos viselkedésében. A híveiktől körülvett fejedelmi pár, a háttérben emelvényen ülve várja az aktus beteljesülését. Mesteri a gondolat rajzba öntött megvalósítása, egyrészről a haladás szolgálata a keresztény vallás felvételével, másrészt a régi, pogányélet feladásának kényszerével. A magántulajdonban levő és a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonát képező olajvázlat ugyanezt a jelenetet örökíti meg. 61 / a A szépia vázlattal szemben a változás annyi, hogy a színvázlaton a keresztelőkút kávájára támaszkodik a fehér leplet viselő, térdelő Vajk. Fejét lehajtva, megadóan várja a szertartás befejezését. Mellette Adalbert püspök áll, karját áldóan terjeszti ki föléje. Színes baldachin van a fejedelmi szülők feje felett s a pogány magyarok csoportja összebújva, izzó gyűlölettel eltelve szemléli az előtte lejátszódó jelenetet, míg előbbi tartásuk inkább a várakozásteljes ellenérzést fejezte ki. A kompozíció a Piloty iskolán tanultak átérlelt megértését mutatja. Magasan felette áll azonban, ami a tiszta képszerkesztést s az alakok életteli voltát illeti. Színezése igen szerény. Sötétebb, tompa, lokális színeket használ. Ez a színfelfogás indít arra a meggondolásra, hogy a pályamű megelőzte a Rákóczi festményt, öt esztendő múltán valósult meg a vázlatból ismert kép, amely azonban teljesen új kompozíciónak fogható fel s magyarázatára Benczúr művészetében, továbbá az általános mentalitásban beállt változásokkal utalhatunk. A Szinyeivel, Böcklinnel együtt töltött idő, Benczúrt is meghódította rövid időre a szabad természet ábrázolásának. Kísérleteknek számíthatjuk az ez évben festett plein-air problémákkal foglalkozó képeit, mert őt teljes mértékben a nagy kompozíciók vonzották. Érdeklődését, művészi elképzeléseit a történeti festészet kötötte le. Figyelemreméltóak azonban mindenképpen e természeti környezetben festett képek. Elgondolkodásra indítanak, vájjon milyen eredményeket ért volna el Benczúr, ha történetesen e műfajt kedveli meg? Ismerve néhány remek, tájban ábrázolt jelenetét, állíthatjuk, hogy, ha képességeit történetesen ez irányban fejleszti tovább, bizonnyal lépést tarthatott volna a franciákkal. Még nyomokban sem fedezhetünk fel ezeken a képeken spekulatív, kikísérletezett szerkesztést s műteremszíneket, de annál inkább intim bennsőséget, egyszerűséget, levegős, napfényes kolorizmust. Talán életének legszebb időszakát éli mesterünk, aki mindvégig megőrizte optimizmusát - most feloldódik a családi örömök boldogságában. 1873-ban nősült, barátja és festőtársa húgát, Max Karolinát vette feleségül. Menyasszonya hosszabb idő óta volt jövendőbeli családjánál, Kassán vendég. 62 Az esküvő előtt hazautazó művész megfestette Édesapja arcképét (27. kép) 63 , melyről később ismétlést készített Münchenben. 64 Valószínűleg ekkor készült Édesanyja arcképe is (28. kép) 65 . Két önarcképről is tudunk, melyek a család tulajdonában voltak, de Benczúrfalván 1944-ben mindkettő elpusztult. 66 _Az esküvő napján tragikus hirtelenséggel hunyt el már régebben betegeskedő húga, Etelka, s a
