Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

alkalmas a kezdetleges eszközökkel rendelkező népek megélhetésére. Ma is az volna, ha a közterhek agyon nem nyomnának bennünket. Itt nem duskálkodunk ugyan, de éhen sem halunk. Hogy hogyan kerültek ide azon időben emberek,azt csak akkor fogjuk megtudni, ha a kőeszközeink anyagának legközelebbi származási helyeiket ösmerni fogjuk; a mitől azonban eddig még igen távol állunk. Valószinüleg nyugotról; miután tőlünk nyugatra sokkal több kőeszközre akadunk, mint mi nálunk. Az is lehet azonban, hogy a kőkorszakot a keletről behatoló bronzkultura a mi vidékünkön hamarább nyomta el, mint lassú haladásával a nyugatot. Ez tehát eddig még nyilt kérdés. Azon általános nézet, hogy az őskorban a népáradat a folyó mentét követte volna, Magyarország területére vonatkozólag nem állhat meg, még pedig azért nem, mert csak egy nagy folyónk ömlik kelet felé; ez pedig a Duna, Az ősidőkben pedig a Vaskapun és a 10-15 mérföldnyi hosszú Kazán- szoroson csak is madár hatolhatott volna fel keletről nyugotra, ember csak a Krisztus utáni első század végén, a Traján császár által óriási munkával épitett uton, a relynek nagy része tulajdon képen nem is ut volt,hanem a sziklás part hosszában vezető folyosó, vagyis inkább hid. Szállingózhattak Erdélynek havas bérczein át is, de azon körülmény, hogy Lehoczky Tivadarnak és Szabolcsvármegyének aránylag kis területről került bronzgyüjteménye sokkal gazdagabb és változatosabb, mint a hasonló nagyságú területről bár mely más gyűjtemény, azt látszik bizonyitani, hogy a mi vidékünk volt azon kapocs, mely ezen időben a müveit keletet a barbár nyugattal összekötötte. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy Illyrián és Olaszországon át egy kisebb bronzáradat is ne hatolhatott volna be közép Európába. Ezen nézet mellet szól azon körülmény is,hogy alig van a bronzkulturának olyan terméke, a mely nálunk hiányoznék, mig ezt megfordítva más vidék magáról nem mondhatja. Hogy a bronznép épen ugy mint honfoglaló őseink is a