Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

vereczkei szoroson át hatoltak he, bizonyltja az, hogy tőlünk keletre vagy délre, de még inkább északra és délre a bronzleletek igen sokkal gyérebbek, mint nálunk. Hogy a bronzkulturának zöme keletről, még pedig a mi vidékünkön át hatolt be Európába, az elmondottakon kivül az is bizonyltja, hogy hiába kerestem a dunántúli muzeumokban tisztán graphytból vagy kevés agyaggal vegyitett graphytból készült edényeket, nem találtam, legfeljebb graphyttal fényezett edényeket, mig nekünk csaknem tiszta graphytból két ilyen bronzolvasztó durva csészénk van, melyekre a kifutó bronz még ma is reá van tapadva. Ezeken kivül igen sok ilyen anyagból készült díszedény töredékeink is vannak Kemecséről és Kálló-Semjenből. Ha a bronzkorszakban, a nyugoton, az angol és morva graphyttelepek ösmeretesek lettek volna, bizonyára ott is ' akadnának graphyt edényeknek nyomaira, már pedig ilyeneket ott sehol sem találtam, pedig kerestem. Mig ezen negativ észletet nem helyesbbittetik,elfogadható azon nézet, hogy a mi bronzolvasztásra kiválóan alkalmas graphytjaink valószínűleg keletről - Szibériából - származnak. Bocsánatot kérek Tőled és azoktól a kik ezen igénytelen sorokat elolvasásra érdemesitik, ha - mint a fél nyiri soviniszta - egy kissé soká dicsekedtem - régészeti szempontból - vidékünknek fontosságáról. Most már igazságérzetből nézzük meg az éremnek másik oldalát is. A Dunántúl általánosabb az érdeklődés a müveit rétegben a régészet iránt, mint mi nálunk. Nemcsak oda ajándékozzák leleteiket, a mint hogy azzal mi is dicsekedhetünk,hanem tetemes anyagi áldozataikkal, szellemi és erkölcsi erejükkel, társadalmi súlyuknak latba vetésével, ernyedetlen szorgalommal, kitartással azon igyekeznek, hogy muzeumjuknak palotát építhessenek, ós hogy az ne legyen egyoldalú, csupán régészeti,hanem népismereti, ipar művészeti, képzőművészeti, természetrajzi és ereklye múzeum is, még pedig olyan tanulságosan berendezve,