Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

12. Muzeumunk gyarapodása A "Nyirvidék" legutóbbi számában jelentve lett, hogy Gróf Vay Gáborné sz. Zichy Martha grófnő a lapnak zárta után beküldötte a grófi pár birtokában lévő pár darab régiséget. Ez a pár darab pedig áll épen egyszáz bronz tárgyból, egy Mátyás király vagy Ulászló idejéből származó vassarkantyuból egy alsó végén kihegyesedő vaslakatból, mely valószínűleg a XVIII-ik századból származik, egy összetöredezett cserép edényből, a milyenek a kő, bronz és vaskorszaki leletek között is előfordulnak, és egy kővésőből. Ugy látszik, hogy a kerámikának, vagy magyarosabban - agyag-iparnak, épen ugy voltak az őskorban különbözetei,mint azt ma is látjuk a sevre-i, meissen-i, herendi porczellánokban, az apátfalvi, meg Isten tudja honnan származó kőedény termékekben, meg a gömörmegyei zsaluzsányi fazekas - iparnak kezdetleges müveiben. A mi La Téne kultúrára valló számos urna temetőinkben azon edények, melyekben az elégetett hullák csontjainak egyrészét

! gyöngyeiket, baltáikat, bronzékszereiket elhelyezték, az urnák maguk nem korongon készültek. Durva anyagból, rosszul kiégetve találjuk azokat, és legfeljebb körömbenyomatokkal vannak diszitve; ugy hogy ezen edényeket a középeurópai archeológusok kőkorszaki edényeknek tartanak. Azonban a minden urna körül elhelyezett apróbb fületlen, vagy magasra fel nyúló füllel ellátott, jó gyurmából, többnyire korongon készült feketés szürke, gyakran éles hasú, tehát némileg római befolyásra valló - edények ugy különböznek az urnáktól, mint a meisseni porczellán a zsaluzsáni fazéktól. Ugy látszik, hogy azon időben tüntetőleg ki akarták mutatni azt, hogy "Iza por, és homuk vogmuk." Szerényen léptek a Mindenható elé. Elégetett csontvázzuknak csak kis részét engedték, - a szintén megégetésnek kétségtelen jeleit mutató használati tárgyaikkal együtt - az urnába elhelyezni.