Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

Az urnák körül elhelyezett öt-hat apróbb edény finomabban készült és valószínűleg ételeket tartalmaztak, nehogy az elhunyt a túlvilágon újra meghaljon éhen. A halottak hiúsága akkor még nem követelte meg az érckoporsót, márvány siremléket, a drága koszorúk özönét, hanem utravalónak beérték egy kis töltött káposztával, dobos-tortával, vagy kitudja miféle más nyalánkságokkal. A berkeszi - összetöredezett - ősedénynek korát jellegzetes alak és diszités hiányában - meghatározni nem tudom. Lehet, hogy még a bronzkorszakból származik,tehát mintegy 3000 éves, de valószinübb, hogy az u.nevezett La Tene cultur-periodusból, a Kr. előtti évezred második feléből való. A küldemény között egy szép kővéső is van, zöld és sárga sürün rétegezett kovarczból, a milyen kőzetből mintegy 60 darab kőbaltáink és vésőink között egy sincs. Szakemberek szerint kőeszközeink anyagának legközelebbi származási helyét csak ugy lehetne megközelítő pontossággal meghatározni, ha azokról lepattogtatott darabokból górcsövi vizsgálat végett csiszolatok készülnének. Miután pedig ez a tárgyaknak rongálása nélkül alig történhetnék, vidékünk kőkorszaki lakóinak kereskedelmi utjai egyelőre még homályban maradnak. A küldemény vétele után levélben felkértem a nemes grófnét, legyen kegyes a lelet-körülményeket velem közölni. Kérésemet a következő válaszra érdemesitette. Berkesz 1903 február 10. Igen tisztelt főorvos ur! Igazán nagy örömömre szolgál, hogy a küldött tárgyak szemeiben értékkel birnak és hogy a nyíregyházai múzeumban elhelyezhetők, - kérdéseire - a mennyire lehet - sietek válaszolni. Tudakozódásaim folytán a tények igy állanak. Az ösz- szes lelet egy a községtől -600 méternyire keletre fekvő Csonkás nevezetű, magasan kiemelkedő dombháton találtatott, mely sok időn keresztül mint terméketlen talaj, mezőgazdasági czélokra nem használtatott; mignem végre szőlővel kezdték betele-