Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

rakor befejezvén, fiakkeren kirándultunk Döghébe, józan fiakkerea kocsissal. Kazit nem találtuk otthon, hanem bátyjánál Györgynél, - a kit azonban magammal egyetemben a legtöbben Gyurinak ösmerünk, - kajtattuk fel. Kár, hogy nem ugy hijják Tamás, mert nem olyan ember mint más. ö is üzi a kutya meg a ló sportot, de üzi ám a más oldalú - talán még nemesebb - sportot is, a magyar iparsportot. Ebédlő-terme, háló-pipázó szobája saját rajza után otthon készült faragott magyar diszitósü tömör bútorzattal ékeskedik; a mi széles Szabólesvármegyénknek utánzásra méltó például szolgálhat, - »ár persze annak, a ki teheti. Kazinak mondtuk, hogy két előkelő állású uri ember oly szennyet hagyott egymáson, hogy azt csak vérrel lehet lemosni, nem aféle inczifinczi mai karddal, hanem kipróbáltlegalábbis 3000 éves - karddal. Ilyen köztudomáa szerint csak Kazinak van. Miután az ilyen régi kardokra sok mindenféle bacillus tapadhatott, én lettem arra kiküldve, hogy a kardokat a vármegye múzeumában fertőztelenitsem, nehogy a párbajozok élete súlyosabban veszélyeztessék. Kazi barátom reám parancsolt, hogy a véres öldöklő fegyvereket házához vissza hozni ne merészeljem, hanem helyezzem azon hóhér pallos mellé, mellyel Krucsay, feleségét Tolvaj Borbálát a kisvárdai várban lefejeztette. Megállapodtunk. Igen, de a kardok nem Gyurkánál, de a Kazi lakásán voltak. Angyalossy a józan fiakkeres kocsist küldte el a kardokért. - Vártuk de hiába vátuk. - Utánna küldték az ispánt, hogy a késedelemért erélyesen simogassa meg az arczát. A kocsis félre értette a megbizást és azt hitte, hogy a kardok a korcsmában vannak. Ezeket ottan nem találva, a pálinkás üvegben kereste azokat, de ott csak a mély narcosist találta meg, és igy csak azt hozhatta magával; a kardot pedig az ispán ur.