Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)
Szabolcsmegyei őshalmok kérdéséhez IV. A kisebbik helytelenül gyulaházinak nevezett de karászi határban lévén, helyesebben mondva karászi halomba egy keletről nyugotra vonuló tizenhét méter hosszú, 5 méter széles 4 1/2 méter mély árkot húztunk. Mellékesen megjegyzem, hogy a szabolcsmegyei eddig felásott halmokban a fősir és a közép magasságban lévő sir, mely valószínűleg a nagy halottnak tiszteletére áldozatul leölt embernek nyughelye, kevéssel tér el a halomnak függélyes tengelyétől. Az eddig megásott 15 halom közül csupán a nagyobb gyulaházi-karászi Tetem halomban találtunk 2 1/2 méter eltérést északnyugot felé. Ezen tapasztalati körülménynél fogva tartottam feleslegesnek az egész halomnak lehordását. Mellék vagy közép sir ezen halomban nem volt.Már az ásatás elején a gödörnek déli és északi falán megjelöltem a közép vonalat, melyben a halom alapján feltételezett sirra akadni fogunk. Négy" és félméter mélységben pontosan a dél-északi középvonalban megtaláltuk ugyan a sirt, de a kelet nyugoti középvonaltól egy méternyire délre eltolva. Négy méternyi mélységben már rendetlenül elszórt kisebb nagyobb össze-vissza hányt tölgyfa hordalékot találtunk, ugy hogy attól tartottunk, hogy ezen sir teljesen ki van fosztva. Szerencsénkre nem igy volt. Rövidre vonom a lelet körülményeket. Csak azokat emlitem meg, melyekből következtetéseket lehet levonni. A szabolcsi - most már tizenötödik - őshalomnak megásatása körül szerzett tapasztalatok kétségtelenné teszik azt, hogy .mindegyik halom egy hatalmas embernek siremléke; hordott földből áll és az Okolicsányi Menyhért kertjének végében levő széles és mély árokkal köri tett Gara halomnak kivételével - a környékről lehámozott földből lettek felhordva, mely földtömegben előző korszakból származó cseréptöredékek, különböző állati és emberi csontok is előfordultak, de a melyek a halom emelé-