Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

sének idejére világosságot egyáltalában nem deritenek; tehát a halommal organikus összefüggésben egyáltalán nem lévén, telje­sen értéknélküliek. Az emiitett mélységben és helyen, mintegy 30 ctm. hosszú, 20 ctm. széles területen, 5-6 ctm. vastagságban ége­tett ember csont töredékre akadtunk. Ezen területen kivül i­lyenek nem találtattak. Ezen élesen határolt csontrakás alig egy tized vagy huszadrészét képezhette az elégetett hulla csontvázzának és igy csak formalitását képezhette az akkori temetkezési szokásoknak. A nyiregyházai La Téne kori a Kr. előtti évezred Il­ik feléből származó hat különböző területen fekvő urnatemető­ben, Thasson, Demecserben, Kótajban és több más - most ha­marjában eszembe nem jutó - helyen ugyan ezt tapasztaljuk. Az eddigi tapasztalatok szerint az égetett csontváz­maradványok nem ott lettek el égetve, a hova eltemetve let­tek, mert azon esetben bő szén maradványokra is akadtunk vol­na. A karászi Ki3halomban talált égetett csontok mellett is csak egy kis tölgyfahordalékon észleltünk tisztán fölis­merhető csekély elszenesedést, a többi sok tölgyfakorhadék mellett, pedig ilyen nyomok után Okolicsányi Menyhért bará­tommal és szives támogatónkkal Weinberger Soma úrral minden mellékkörülményekre éles figyelemmel voltunk. ïïgy látszott hogy ezen csontmaradványok egy 50 ctm. hosszú és 30 ctm. széles tölgyfa ládába lettek a temetés al­kalmával elhelyezve, bár a fának teljes elkorhadása miatt ezen állitásért mérget nem veszek. Az égetett csonthalmazra közvetlenül - mintegy egybe forrva - következő tárgyak voltak - nem reá dobva, de - reá helyezve. A rücskös nemes rozsdával boritott bronztárgyak az é­gett csont rakásra nem óda dobva, hanem szépen egymás mellé voltak helyezve. Ezek közt találtuk a szinarany fülbevalót és

Next

/
Thumbnails
Contents