Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

Szabolcsmegyei őshalmok kérdéséhez III. Azon tizenhárom szabolcsi őshalomról, melyeknek ásatásában részt vettem, időnkint adott alkalommal mindég beszámoltam; de miután ez hosszabb időközökben történt és igy némelyek előtt talán felesleges is volt, azt röviden összefoglalva újból feltálalni, rövidre vonva még is csak ismételtem; mert az érdeklődés muzeumunk iránt megyénk müveit kör zönsége részéről folyton fokozódik és sokan vannak, a kik előtt régibb kutatások eredménye újdonság számba megy. Ezek a halmok átkozottul hasonlítanak egymáshoz,pedig keletkezésüket rengeteg idő választja el. Miután a geszterédi hat u.n. Kunhalom góth vagy hunhalomnak bizonyult, meg volt a hajlandóság a többi őshalmokat is ezen korból származtatni, a mely feltevés azonban a későbbi ásatások alapján tévesnek bizonyult. A buji Feketehalomnak tömege nem • lehet régibb Marcus Aurelius császár idejénél, a ki Kr. u. 161-től 182-ig uralkodott, mert a halomban tőle származó érmet találtunk. Itt a bolygatlan minden mellékletet nélkülöző fősirt 13 méter mélységben találtuk meg. A halom közép magasságában levő,és az ősidőkben szétdúlt sirban épen olyan fülbevalót találtunk, mint a tiszaeszlári Potyhalomban

, a melynek csak közép magasságában volt a fő és egyedüli sir. A csontváz itt is oldalt fekve kuczorodott helyzetben találtatott. A Bashalom is valószínűleg ezen korból származott. A császárszállási Névtelen halomnak fenekén es közép magasságában egy-egy kinyújtóztatott csontvázat találtunk bolygatatlan helyzetben, de minden melléklet nélkül. A halom tömegében egy érc3alak-darab azt bizonyitja, hogy a halomnak emelése alkalmával már erezet ösmertek. A nagykállói Nagy-Korhány teljesen ki volt fosztva, korát tehát gyanitani sem lehet.