Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)
A gávai Katónal om alsó, tehát fősirja szintén kifosztva találtatott, de a felső csontváz mellett vaskard és a cserépedények a Krisztus előtti évezred első felére vallanak. A karászi mély és széles sáncu árokkal övedzett kifosztott Garahalom pedig kétségtelenül honfoglaló vezérnek hamvait fedte. A nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi miniszter ur lehetővé tette, hogy a kutatások tovább folytassanak. Honfoglalá3kori nyomok után indulva,a nyíregyházi János bokor tanyán, és a karászi árpádkori temetőben eredménytelenül ásattam. Visszatértem tehát az őshalmokhoz az eredménynek csekély reményével, nem azért mintha nem lettem volna az eddig szerzett tapasztalatok alapján arról meggyőződve, hogy minden őshalom egy-egy hatalmas embernek sirhantja, hanem mert eddig a megbolygatatlan halmokban semmi sirmellékletet nem találtunk, vagy pedig mert részben vagy egészben már a régi időben ki lettek fosztva. Liptay Béla barátomnak karászi birtokán Gyulaházától délre 1 1/2 kilométer távolságban két őshalom fekszik.6 szive s volt az ásatást megengedni és az esetleg találandó tárgyakat muzeumunknak felajánlani. Az ásatásban Okolicsányi Menyhért barátom, a kivel már régebben a Garahalomban és a karászi Árpád-kori temetőben nem minden eredmény nélkül kutattunk és Weinberger Soma ur, kiknek szives vendégszeretetüket élveztem, hathatósan támogattak és az* eredményt főleg nekik köszönhetem. Az egyik halom közvetlenül a gyulaházi-madai ut mellett fekszik, és mintegy hat méter magas; a másik ettől keletre 200 lépésnyire fekszik és mintegy négy méter magas, Alapátmérőjét a mai agyagos homokból összehordott halmainknak pontosan meghatározni nem lehet, mert azoknak éles határát a szántás, szél, és eső évszázadok alatt felösmerhetetlenné tette. A halmok Gyulaházai halom név alatt ösmeretesek. A
