Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

A muzeumok és könyvtárak országos felügyelőségének előterjesztésére a n.m.vallás és közoktatásügyi miniszter ur a mi muzeumunkat is anyagi támogatásban részesiti azon feltétellel, hogy a kiutalványozott összeg csupán ásatásokra és vármegyénkben talált régészeti becsű tárgyaknak beszerzésére fordittassék. Ezzel az én csekély személyem van megbizva. Két bökkenő van, a mi miatf ezen megbizatásnak kellően meg nem felelhetek. Egyik az, hogy több oldalú elfoglaltságom a régészet nemes sportjának élvezetére kevés időt enged. A másik pedig az, hogy az Úristen a földet nem átlátszó üvegbál teremtette. Harmincznégy éves tapasztalat alapján állithatom,hogy muzeumunknak gyűjteménye, mely ősrégészeti tárgyakban hazánknak bármely vidékig/múzeumával bátran versenyezhet dijjért,nem rendszeres ásatásoknak eredménye, hanem a vármegye közönségének az ősmult iránt tanusitott érdeklődéséi, a melynek figyelme kiterjedt a homok-szélhordásokra, a mélyen szántó Sackféle ekék által felszinre vetett rétegekre, valamint a szőllőtalaj rigolirozása által előkerült tárgyakra. Csak a vidéki muzeumok létjogosultságának erdekében hozom fel azon keserű panaszt, hogy az 1877-iki régészeti congressus alkalmával Bpestre felküldött kevés' tárgyainkat csak 8-10 év múlva kaphattuk vissza, mert nem biztak azoknak lelkiösmeretes megőrzésében. E miatt történt az, hogy ezen időközben megtörtént Hyirviz szabályozásakor,a mikor ötmillió köbméter földtömeg emeltetett ki, még egy őskori fogpiszkáló sem került gyűjteményünkbe, hanem valószinüleg rézöntők és aranyművesek olvasztó tégelyébe. Az elmondottak után senki sem csodálkozhatik azon, ha f.hó 14. kirándultam - Okolicsányi Menyus minden szépért és jóért lelkesülő barátomhoz az 1891-ben megkezdett ásatásnak folytatása végett. A csontvázak fogai között az akkor itten.talált érmek legrégibbje Szt.Istvántól, a legújabb Szt.Lászlótól származott. Szt.István 1038 ban László pedig 1095-ben haltak el;te-