Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

mai kereszteken a megfeszített Jézus egymástól lényegesen eltérőleg van ábrázolva. A byzathi kereszten Krisztus hosszú ujjú bokáig érő öltönyben egymás mellett levő külön szeggel átütött lábakkal van feltüntetve, mig a nyugoti római kereszten meztelenül és csupán ölét takarja lepel, lábai egymásra vannak fektetve és a két láb egy szeggel átütve. Szent István 1000 ik év márcz. 27-én keltirattal II. Sylvester pápától nyerte az előbb a lengyel fejedelemnek szánt koronát és mint ezen pápának hive a nyugotikereszténységet terjesztette a legnagyobb szigorral. Azok tehát akiknek sirjában bizanti izlésü feszületeket találnak, nem Szent István alatt, vagy utánna,hanem már előbb lettek byzanthi hittéritők által a kereszténységnek meghóditva, még pedig a honfoglalás előtt, mert nem feltételezhető, hogy a pogány Árpád keresztény apostolként szerepelt volna, rAz eszlári honfoglaláskori temetőben talált jellegzetes pogány magyar kard és a byzanthi ereklye-tartó kereszt békében megfért egymás mellett. A mai néppárt a vallás-türelemben példát vehetne őseinktől. A karászi temetőben a csontvázak fogai között obulusok találtattak, hogy a régi rómaiak fogalma szerint lefizethessék Charonnak a révpénzt, hogy őket a Styx vizén át az alvilágba szállitsa. Ezen szokás a görög nem egyesült é3 később egyesültté válj katholikus oláhoknál és ruthénoknál sok helyen még mai napig is fennáll. A karászi temető fontos okmányt szolgáltatott, kezünkhöz, a mi bizonyltja, hogy őseink még Szt. László idejében sem háborgatták a meghódolt népeket vallásukban, szokásaikban. Azt, hogy a karászi sirokban megbolygatóttak dákok voltak, valószinüvé teszi az obulusokon kivül a kigyófejben végződő karperecz, mert ilyeneket főképpen Erdélyben és csak kivételképpen találtak hazánknak egyéb vidékein.