Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

38. Sikertelen kutatás honfoglalási nyomok után Gégényben a ref. egyház tulajdonát képező Monokdombon 1903. érben Vas János egy kis dinnyeföldet fogott fel, ahol egy kártékony nyalánk ürgét kiönteni nem sikerülTén, ásóval kellett neki menni. Másfél méter mélységben egy 113 milliméter átmérőjű gömbszelTény alakú ezüst csészére akadt, melyben 7 drb.diszes ezüst gomb és 3 drb. kártya vastagságú 8 cm. hosszú tojásdad ezüst lemez volt elhelyezve, olyan, mint Pilinben /Nógrád m./ és Balián /Fehér megye/ honfoglaláskori perzsa éremmel /dirhem/ együtt találtak. f Zimankós havas időben 20-30 emberrel három napig ástunk. A minden nemes ügyért lelkesülő gróf Vay Gáborné nem affektálásból, de buzgóságból olyan hatalmasan kezelte az ásót, mint bármelyik napszámos. De bizony nem találtunk cseréptöredékeken kivül semmiféle embernyomot. Ezen ezüst lelettől ugyanazon mélységben 1 1/2 méter távolságban egy gyürüt leltünk, mely Radisics Jenő szerint aki mint az iparművészeti múzeum igazgatója szakember - a XVI, századból származik és igazolja azt, hogy a tárgyak ekkor lettek valamely honfoglaláskori sirból elrabolva. 1905.év tavaszán Teremy Sándor államvasuti pályafelvigyázó ur a Monokdombtól délkeletre mintegy 1000 lépésnyire, a Demecsertől Pátroha felé eső első vasúti őrháztól 100 lépésnyire é

szak-nyugatna*, egy honfoglaláskori lovas sirt ti Iáit, melynek tartalmából egy gyönyörű koponyát, egy pár je legzetes kengyelt, egy rudaszabolát és egy rossz ezüst disz tétlen szalagból készült karperecet ajándékozott a múzeumnak. A fül mellett és az alsó állkapcson észlelhető mé beivódott zöld rozsda-foltok fülbevalóra és nyakperecre Vc nak, amelyek a találónak figyelmét kikerülvén elvesztek.