Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

Nagy volt az öröm, mert nem alaptalanul reménykedtünk itt egy gazdag honfoglaláskori temetkező helyet találni. Az ezüst csésze gazdag magyaré lehetett, mert ennek iker testvérét egy Babylonban talált ékiratos domborművön látjuk, ahol Sargon vagy Nabukodonozor nyugágyon hever, az ágy végénél pedig egyik diszbe öltözött felesége ül, aki a megfejtett ékirat szerint a csészéből bort iszik a király egészségére. Honfoglaló őseink a perzsa ornamentikát adoptálták, akikhez ez az assyroktól a parthusokon át származott. A gégényi ezüst csésze az egyedüli honfoglaláskori ivóedény, melyet eddig hazánkban találtak. Valószinü, hogy Pusztaszeren a hét vezér ilyenből itta a véráldomást. Unikum tehát mindaddig, mig egy második példányt nem találnak. Mezőssy Gusztáv barátommal f.hő 3-án és 5-ón nagy reménnyel ásattunk, mert Teremj Sándor ur a helyet pontosan megjelölte a hol két év előtt a sirt találta. Ezen ponttól sugarakban és a közelben különböző irányban tiz kutató árkot húzattunk 110 lépés összhosszuságban le az eleven földig, de síroknak vagy embercsontoknak nyomát sem találtuk, díszítetlen kőkorszakra valló cserépedény töredékek mintegy ötven darab akadt. Egy helyen egy méter mélységben tüzelő helyet találtunk, feketére égetett hasogatott, vagy töredezett állat csont maradványokkal és ezen helynek közvetlen közelében két darab valószinüleg juhnak metacarpus-sából készített árforma szépen kihegyezett fényesre kopott szközt. Szuró-vágó csont-eszközöket már a bronzkorban sem használtak, hanem csak a kőkorszakban, amely nálunk a Krisztus előtti III-ik évezredre tehető. Eddig a Nyirben tudtommal csonteszköz sehol sem találtatott. Oégénynek tehát már másodizben köszönhetünk unikumokat.