Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

fel önállósággal; olyan városokat, a melyeknek lakossága nem csak vagyonnal, becsületességgel, hanem a közép színvonalon felül álló műveltséggel is birt. Nyíregyháza közönségének legnagyobb része jómódú, független és függetlennek is tartja magát. De miután gazdálkodási teendői lekötik, nincs ideje arra, hogy ellentétes nézeteket is olvasson, nincsen önálló vezetés, hanem ezzel ához csatlakozik, a kinek sikerül a rokonszenvét megszerezni. Ez a mi független népünk nem a Demagóg, de a Demagog után indul. Van ilyen nálunk vagy kettő-három. Ezek közül egynek sincsen kis szája, de a vagyonos önzetlen, szavazatjaikkal mérvadó nagy gazdaközönség önálló tájékozadottságának hiányában még is csak ezek után indul, a kiknek becsületességükhöz azonban szó nem fér ugyan, de esetleg nem felfelé, hanem lefelé gondolkoznak, mert hiszen a szép apjuk is ezt csinálta, tehát nem járja, hogy az unoka másként okoskodjék, mint a milyen nézetben a nagyapja is botorkált. Kell-e hát Nyíregyházának kultúrház vagy sem? Lenni, vagy nem lenni? Ez a kérdés. Igen kevés olyan bokortanya fog a lennire szavazni, a mely egy közművelődési háznak szükségét érezné, mert hát a vak szint nem ösmer. Pár nap előtt megfordultam Szegeden, a hol még pár év előtt a Lőcsei kalendáriumnál egyebet alig olvastak, mert hát nem volt mit. Most, hogy Szeged város minden felső támogatás nélkül 500000 forinton egy kultur palotát épitett, a melynek könyvtárát Somogyi plébános 50000 kötettel megalapitotta és a mely könyvtár ma már 78000 kötetté gyarapodott, olyan látogatásnak örvend, hogy a nagy olvasó terem, a mely nagyobb, mint a mi vármegyei székházunknak nagy terme, és a melyben három asztal van hosszában elhelyezve, nem képes az olvasni vágyó közönséget befogadni, a mely az olvasás miatt velószinüleg nem butul. Hazafiatlan dolog a mulasztásokat leplezni és strucmadár módjára fejünket homokba dugni. A némelyikünk által lenézett és pipogyának tartott né-