Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

set, nam az őseire hivatkozó - nevetséges hencegésével, de műveltségével győzte le a politirozott francia nemzetet. Fem ösmerüak olyan embert, aki olyan valamit evett volna, ami nincs. De nem láttam ?ára3gyánkben olyan embert sem,aki nálunk a gymnasium kööyvtárán kívül olyan nyilvános könyvtárt látott, vagy használhatott volna, amely könyvtárban a Jókai regényeim, a Pallas Lexikonon, Magyarország történetén és más végleg elavult, egyéb reális ösmereteket nem bővitő müveken kivül egyebet is láthatott volna. Azért mondom, hogy látott volna, mert olvasó zug nálunk egyáltalában nincs. Vegyük . példááak Szegedet. Esküt mernék arra tenni, hogy Nyíregyháza és Szabolcsvármegye közönsége vállvetve fogja Szegedet lefőzni, amely város nem várta Apponyitól a sült galambot, hanem saját erejéből 300000 forint költséggel emelt egy olyan kultúrpalotát,amelynek kunyhószerü utánzata is méltó lenne vármegyénknek és Nyíregyháza városunknak is dicsőségévé válni. Irigységből tegnap elrándultam Miskolczra, mert azt hallottam, hogy oda is Ígértek egy közművelődési házat - nem palotát, amilyen elnevezéssel nálunk is szégyenkezik egy épület - és azt láttam, hogy ebben a városban a múzeumnak hét nem szobája hanem - terme van, amelyben a tárgyak vannak elhelyezve. A miskolczi muzeumot a minden kummunalis vagyont nélkülöző város és Borsodvármegye évek óta 5000 koronával segélyezi. Tegnap tudtam meg, hogy a koldus város 200000 korom értékű helyet és épületet ajánlott fel a kultúrháznak létesítésére. Mikor ilyeneket látunk és tapasztalunk, tiszteletté kérdem, hogy mit mondjunk mi Szabolcsvárrargye és Nyíregyháza.