Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

- 167 32. Tulipán Nomádéletü őseink ügyesen, sikerrel forgatták a kardot, kelevézt és Bölcs Leó byzanci császár szerint - a ki hadviselés módjukat és fegyverzetüket bőven leirta, - páratlan ijjászok, vitézek voltak, de Önálló sajátos müiparuk nyomát a honfoglalás tájáról származó sírokban alig találjuk. Saját veretű pénzük nem volt, mert ilyen siirokban csak Balchban és Samarkandban vert a Sassanidáktól származó perzsa pénzeket találunk a honfoglalás után ötven évvel is. A pestmegyei Bene vitéz halmában ilyen perzsa érmekkel már vegyesen találjuk a Berengar és más nyugoti fejedelmek pénzeit is. Dr. Hampel Józsefnek a m.kir.tud. akadémia kiadványában megjelent "A honfoglalás emlékei hazánkban" cimü nagy becsű, - számos képpel diszitett müvében - az addig napfényre került fegyverek, díszítések, bőven vannak ösmertetve. A ki nem átalja ezen munkába bepillantani, azonnal tudni fogja, hogy milyenek voltak őseink kardjai,nyilai, kengyelei, tarsolyai a milyeneket Szolyváról, Tarczalról, Galgóczról, Bezdédről, Bodrogvécsről és Thuzsérról ösmerünk,pár száz különféle ezüst szij és ruhadiszitéseik. Nagy tehetségű képzőművészeink nem nagy gondot fordítanak őseink fegyverzetének és ornamentikájának- tanulmányozására, mert különben nem látnánk, az álmos arczu Árpádot marokkői kengyellel, 1848-as jurátus karddal, az őt üdvözlő népet kivont bütykös fokú török szablyával, lófárkos lándzsákkal. Egy alakon sem látunk honfoglaláskori tarsolyt,ruha vagy szijdiszitést a mely ornamentika az assyroktól a parthusokon származott át a perzsákra és a mely ornamentikát őseink ezektől adoptálták. Hogy őseink valaha gránát almába haraptak volna,szegfűt szagoltak volna, gyarló ösmereteim szerint nem tudom; de tudom azt, hogy ezekhez hasonló ornamentika honfoglaláskori irokban nem találtatott. Csupán a bezdédi 17 honfoglaláskori -