Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

az Arch. Értesítőben terjedelmesen közölt - sirok egyikében találtunk egy ezüst tarsolylemezt, melynek szegélyzetén tulipánhoz, Tagy kökörcsinhez hasonló diszitést látunk. Kétségtelenül joga van a magyar nemzetnek adptálni az irgalmas barátok cimerét a gránát almát, a hollandoktól a tulipánt is, a melyet a nálunk vadon termo kökörcsin jogosan kiszoríthatna, vagy a szegfűt, a melyről nem tudom, hogy miként csempésződött be; de ha már választanom kell a honfoglaló őseink által elfogadott ornamentika és a kétes származású gránát, szegfű ós tulipán között, inkább csak őseink Ízléséhez hajlok. Most a megfordított krinolinhoz hasonló alakú tulipán uralja a magyar divatot. De hát az egészen mindegy, hogy akár a tulipán, akár az egérfarkkórő legyen a magyar ipar pártolásának a jelvénye, csak el ne hervadjon. A mult század negyvenes éveinek elején a Kossuth által létre hozott "Védegylet" idejében még gyermek ember voltam,de azért jól emlékszem, hogy ezen hazánkra nézve áldásos mozgalmat a hazai iparnak a mostaninál is csekélyebb fejlettsége, de főképen a divatnak állandóságot nem tűrő hóbortja a rövid időn belül agyonnyomta. A pénz oda megy a honnan a szükségleteinket előnyösebben szerezhetjük be vele. Ha a 400 év óta megszokni nem tudott nyomás a rendesnél nagyobb, sarkantyút, magyar ruhát, árvalányhajat hordunk, amit pedig az eddigi tapasztalatok szerint igen hamar megununk. Darvin szerint a majommal egy őstörzsből származunk, a mit az is bizonyít, hogy majd mindenki a magasabb társadalmi rétegben mozgókat törekszik utánozni. Eddig némely selejteseknek kivételével, hazánk főnemességének Összesége a nemzeti önállóság zászlóját tűzte ki és igyekszik azt diadalra juttatni. Miután ugy látszik, hogy ezen nem szalmalángu tüntetés, a magyar iparnak fellendülése sem álom, mert példájukat fogja követni minden hazafias érzelmű egyén. Ha jól tudom, csupán szövetekre 400 millió koronát