Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

kisétálva magunkat a Sóstón, többen várva a Dombrád felől érkező, 40 percet késett vonatot, az magától érthetőleg a kótaji szőlőnél kiállva fujtatni volt kénytelen. A késés azonban hálával töltötte el keblemet, mert az önkénytelen ácsorgás ideje alatt jött arra fogaton Róth Ferenc nyíregyházi borkereskedő ur, aki a pazonyi határnak Róna nevü dűlőjében szőlő telepités végett talajmélyités közben egy, gyönyörű - csaknem unicum számba menő - bronzkardot, egy négy kiló sulyu 21 ctm. átmérőjű egyik oldalán sik, másik oldalán az olvasztó edény öble alsó részének domború lenyomatát tünteti fel - talált. Olyan nagy olvasztó edényt a milyen ez lehetett egy múzeumban sem láttam. Nekünk két graphyt bronzolvasztó tégelyünk van Nyiregyházáról és Kisvárda vidékéről, de mindkettőnek legfeljebb egy maréknyi öble van. Róth ur ezen két tárgyon kivül még egy nagy darab gneisz követ is hozott magával, amely kőzetnek legközelebbi lelő helye a Tátrahegység. A kardnak tömör markolata 50 mm. hosszú, a liliom alaku pengével együtt 690 mm. A markolaton három kiemelkedő léc fut körül, mint a legtöbb hazánkban talált bronzkardon. Minden lécnek más-más diszitése van. A léc közt levő két mezőben mindkét oldalon 4-4 karika, középen gombostűfej mekkoraságu bemélyedéssel képezi a diszitést, korongja kerek, lapos,átlyukasztva nincs, 1 centiméternyire kiemelkedő kúppal. A korongon diszitésnek nyoma sincs. Azóta nevezetes lelet került Iván János raádi tanitó urnák révén muzeumunkba, tegnap pedig nagyszerű kőkorszaki réz, bronz, La Tene és avar izlésü tárgyakat adott, illetve igért muzeumunknak Torday József ur Tiszadobról, ezekről a Tyirvidéknek legközelebbi számában fogok referálni.. Dr.Jósa András. /Megjelent:Nyirvidék,XXVII.évfolyam 13.szám. 1906. április 1én, 1-2,lap./