Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

- 142 24. Muzeumunk gyarapodása Azt állitják némely történészek, hogy az avaroknak a messze Keletázsiából Kr.u. 562 évben nyugotra betörő Uar/Ungar ?/ Chuni két törzse, legyőzve a hunok maradványait; meghódítva a hazánk területét lakó bolgárokat, és szlávokat, leigázva a morvákat, cseheket, bajorokat egész Thüringiáig/Württemberg/ nyomult elő, sőt Konstantinápolyt is ostromolta. Rabolva, gyilkolva rengeteg kincset harácsoltak össze; fegyverrel az akkori módi szerint, a minthogy azt a beduinok ma is virtusnak tartják. A rablásra való törekvés ma is fenn áll; csak hogy a finomult emberi érzület nem követeli ma már azt, hogy szemtőlszembe álljunk azokkal, a kiket kifosztani, tönkre tenni, kiirtani akarunk, hanem messze hordó ágyukkal, dynamittal, a financzoperatió

val egyértelmű urzsorával, vámokkal igyekszünk egymást tönkre tenni, mert a civilisatió érdeke megköveteli azt, hogy egyes hatalmasaknak súgói, egymásra uszítsanak olyan népeket, a melyek egymást talán még csak hírből sem ösmerik, mert hát csak azért, mert a marhának vágóhíd a helye. Többet ásszal, mint erővel, uti figura, a nagy figura - Oroszország - docet, Angol, német, hollandi, észak amerikai sem különb a deákné vásznánál, kevesebb erővel, de több ésszel dolgozik a műveltség terjesztésének érdekében. "Risum teneatis beati." Ez nem politikai expectoratio, csak egy homályos tükör, a melyet ragyogóvá kellene csiszolni. No de hát csak térjünk vissza az avarokra, a kik 562-től 791-ig voltak hazánk urai területének addig, mig Nagy Károly császár őket Győr mellett ekkor tönkre nem verte. Ekkor a leszorított avar népnek még csak 827.évben nyoma is eltűnt. Azon időtájban alig volt irni tudó ember. Még kevesebb ezek közül azoknak száma, a kiknek kedve lett volna a történelmi eseményeket papirosra, vagy kutyabőrre vetni. Az avarok itten tartózkodásának idején avar történetíró nem volt.