Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

Még hires fejedelmeiknek - kiknek neve reánk maradt, - Bajannak, Tudunnak, Ingurrusnak, Zodánnak még csak keze keresztvonását sem látta senki sem. íródeákjukról sem maradt reánk egy sor sem. A mi picziny parányit tudunk róluk, a tőlük rettegőknek, remegő, ellenséges indulatú kezeik jegyezték fel,a mi pedig elfogultságból is származhatott. Az elfogulatlan történetíró is ir néha ivekre terjedő, forrásmunkául vett müveket, melyek pedig nem egyebek, mint innen-onnan kikapott egykorú történetíróknak néhány hézagos feljegyzéseinek subjectiv alapra vetett kiszínesései. Marczali Henrik hírneves történészünk, a ki Marczaliban mint Morgenstern született, de boldognak érezném ^magamat, ha a magyarság érdekében csak csekély részben tudtam volna annyit tenni, mint ő, a hiányos irott történelmi alapok alap-, ján jóhiszemüleg tévédébe esett akkor, amidőn azt állította, hogy a honfoglaló őseink, nem a vereczkei szoroson, Beregen, Zemplénen és a Hyiren-át /Szabolcsban/ tolultak uj hazánk állapítására, hanem Erdélyen át hatoltak be. Ezen állítását főképpen arra fektette, hogy Erdélyben Gombáson találtak egy kétségtelenül honfoglalási kardot, de nem tudott arról semmit, hogy Bereg, Bodrogköz, és a Nyír hemzseg a honfoglalási leletektől. Pár év előtt összeállítottam a honfoglaláskori leleteknek statisztikáját; állitva, hogy Béla királynak általa mesemondónak bélyegezett névtelen jegyzőjének azon állítása, hogy honfoglaló őseink a vereczkei szoroson vonultak volna be nem mesebeszéd, de a régészeti kutatások alapján kétségbe nem vonható. Ezen közleménynek egy példányát elküldöttem Marczalinak várva a czáfolatot, de a mire választ tőle nem kaptam. Elküldöttem dr. Thaly Kálmán tisztelt barátomnak is,a ki Anonymus hitelessége érdekében irott nézetemet magáévá tette. A honfoglaló őseink behatolása is egy kissé ködös,