Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

sok más eddig ösmeretlen bronz tárgy is. Bronz varrótű olyan vékony, mint a másik. Ezen kis szigetnek azon időben - a la Nürnberg - nagy összeköttetése lehetett messze vidékekkel. Kár, hogy egyedüli szaklapunk, az Archeológiai Értesitó ezen fontos leletet nem ösmerteti. Estefelé lévén,alig egy óráig élvezhettem az érdekes tudósnak fejtegetéseit.Két dolgozó szobája közül egyik laboratórium^ hol egyebek között a rozsda ette vastárgyakat, melyek idővel muzeumokban magoktól széthullanak,saját találmányú villamos módszerrel,a rozsdától teljesen megszabadítja és igy megmaradásukat biztosítja. Miután eljárását még tökéletesnek nem tartja, egyelőre azt még közzé nem teszi. Barangolásomban egy hetes forma ártatlanképü fiatalembertől kérdem; Miféle templom ez : Ez az öreg templom. Azt látom hogy régi, hanem azt is látom, hogy egy zárdához van épitve; talán apáczák temploma ? Ühüm. Vagy talán barátoké ? ííhüm. De hiszen az nem lehet, hogy a barátok és apáczák együtt lakjanak. Nagyot bámulva azt válaszolta, hogy hát már miért nem lakhatnának együtt ? Nekem elég volt a kérdezősködésből, neki pedig a feleletből. Egymástól szivélyesen elbucszuva váltunk el. Dr.Jósa András. /Megjelent: Nyirvidék, XXIV.évfolyam, 36.szám, 1903. szeptember 6-án, 3,lap./