Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

15. A GÁVAI KATÛHALOM ÉS KÖRNYÉKE. A szabolcsmegyei őshalraokról az Archeológiai Ertesitőben és a "Nyirvidék"-ben 1897. évben megjelent közleményemben beszámoltam azon tiz őshalom felkutatásának eredmónysről, melyeknek megásátásában részt vettem. A nagykállöi határban levő Nagy-Korhánynak kincsásás szempontjából negativ eredménnyel történt átkutatását dr. Bleuer Miklós 80 éves bár, de erélyes, ós minden szépre, jóra lelkesülő, ifjú erőben levő barátom 200 forintnál több áldozattal tette lehetővé. A régészeti kutatásoknak nem kincskeresés lévén feladata, hanem az, hogy a koromsötét múltba, ha nem is ivlámpával, de legalább is méccsel bevilágitsunk; kivánatos, hogy őshalmaink, -melyek nálunk minden eddig ösmert esetben egy hatalmas embernek, és pár esetben a halomnak fele magasságában eltemetett másik egyénnek, valószinüleg áldozatul leölt rabszolgának szolgált sirul- sorban és gondosan átkutattassanak. A megélhetés nehéz küzdelmei nem engedik meg magánosoknak az eféle kutatásokat. Nagy köszönet illeti tehát Wlassics miniszter urat, hogy a vidéki muzeumok fellendülésének érdekében többek között vármegyénk múzeumát is 400 frt segélyben részesitette. Hogy ezen összegből -mely október közepén jutott kezemhez- mennyit fogok az idén felhasználhatni, az időjárástól és a kutatásokra fordítható üres időmtől függ. Mint magyar ember, első 3orban a honfoglaláskori emlékekre fektetvén a legnagyobb súlyt, a karászi Gara halmot kutattam át, a melyről a "Nyirvidék" hasábjain számoltam be, miután ezen ásatás megyénkben általános érdeklődóst keltett. Ha az "Aroh. Értesitő" szerkesztője dr. Hampel József ur érdemesnek fogja találni, az eredmény szélesebb