Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

vakban czölöpökre épített és tűzvész folytán vízbe omlott faluknak helyén csupán kőből készült eszközökkel együtt, raegszenesedett, tehát el nen rothadhatott buza, len,köles, alma, körte stb. magvakat találtak. Nálunk eddig még ilyen leletre nem akadtak, de nem is akadhattak, mert homokos talajunkban a levegőnek, víznek minduntalan változó behatása folytán a korhadás aránylag gyorsan megy véghez. Csupán Gáván akadtak az idő behatása folytán elszenesedett rossz szemekre, melyek olyan cserép kályha fiókok társaságában találtattak, melyek a Kr. utáni Î-IV. szá zad közepéig terjedő időszakból származnak, és a mely tárgyakat Frankel Soma ur ajándékozott muzeumunknak. Annak bizonyítékát, hogy vidékünket nem évezredek, de aár százezredek előtt is emberek lakták, a t,-füredi Tariczky múzeumban találtam meg. Ugyanis a t.-füredi vasúti hid alapozása alkalmával mintegy 10 méter mélységben a Tisza feneke alatt, kék agyag rétegben ős-lény csontokra akadtak. Közbevetőleg meg kell jegyeznem, hogy a Tisza medrében csak is ezen kék agyag rétegben fordulnak elő őslénycsontok, a mely azonban nem mindenütt egy színvonalban találtatik. Némely helyen alacaony vizálláa alkalmával a viz 8zine felett találjuk. A tokaji vaauti hid alapozása alkal* mával pedig az ős-l,énycsontokat tartalmazó kék agyag réteg 28 méter mélységben volt. Saját szememmel láttam az onnan kikerült őslénycsontokat, és a melyeket csak azért nem szerezhettem meg muzeumunknak, mert állítólag a miniszter rendelete folytán azokat a nemzeti múzeumnak kellett volna beszállítani. Meg történt e ez vagy sem? Nem tudom. Ezen kitérés után vissza megyek a Tariczky múzeumba, a hol egy olyan müeszköz őriztetik, a mely a Tisza feneke alatt az emiitett tiz méter mélységben találtatott.