Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

tettük, hogy a sir felülről lefelé hatolva fosztatott ki. A halomnak különböző helyein gyéren elszórva megszenesedett, vagy barnára korhadt valószinüleg tölgyfa maradványokra akadtunk, éa egy ló csontvázának egyes darabkáira, de a mely a temetkezési szokásra világot neu vet. A sir fenekén, a fent emiitett mélységben és helyen, a föld hirtelen világosabb szinüvel vegyültnek, csaknem szurok szinünek, ós félig meddig zsiros tapintatunak tünt fel. Alatta pedig egy-szinü fehéres sárga homok tömeg volt, élesen határolva a felette fekvő, és csaknem tisztán fekete földtől. - Kzen mintegy 20 ctm vastag, sötétebb szinü kisebb-nagyobb tömbökkel vegyült réteg, aely felfelé világosabb szinü volt és a halomnak egyéb részeivel mihamar egyenlőnek látszott, lehetett mintegy 2 méter hosszú, éa másfél méter azéles, tehát a sirnak a négyszög alakot megközelítő feneke: A sirnak alját, t.i.: ott ahol már az ősföld kezdődött, a sirnak egész hosszában, és szólességében egy vizszintesen fekvő -a föld nyomása által kissé homorúvá vált ujnyi vastagságú deszka képezte, a mely a Bashalom és a caászárszállási halmokban talált hamuszerü fa maradványokhoz hasonlított, és a mely fának rostjai tisztán felösmerhetők, tehát elégetve nem voltak. A fának faját meghatározni nem tudom, és szakavatottabb egyénre vár nálamnál. £n Nyírfának vélem. A régi sirfo3ztogatók nem állottak meg a sir fenekét képező deszkánál, hanem annak közepe táját -talán nem elégedve meg a sirnak tartalmával- egy ásónyomnyi mélységre áttörték, a mit abból lehet következtetni, mert ezen mintegy 60 centiméter átmérőjű rendetlen alakú területen a koromsötét, és világossárga homokot nem egy vízszintes vonal választotta el egymástól, hanem a határvonal függélyes átitetszete egy olyan óriás fürédznek fogaihoz hasonlított,