Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

lyek egymástól hua2 c

Zentimeter távolságra feküasnek. Oldal deszkának nyomaira nea akadtunk. A sirfenék alatt ezen helyen mintegy 15 centiméter mélységben, egy czoabcaont fejecskének szivacsszerű maradókét találtuk. Esen sirhalom tehát az ősidőkben teljesen ki lett fosztva, ós ennélfogva azt, hogy a déloroszorazági kurgánokkal milyen rokonságban van, ez idő szerint megállapitani nem lehet, és igy csak a teljesen kifosztott emberi sirok sorában szerepel. Annyi bizonyos, hogy a Potyhaloa, és a császárszállási helytelenül hármas halomnak nevezett Névtelen halom, a jelenlétemben eszközölt ásatás előtt megbontva nem volt. A Nagy-Bashalomról ezen tekintetben véleményt nem mondhatok, mert a mauzóleumnak épitése miatt a halmot alaposan átkutatni nem lehetett. Annyi bizonyos, hogy a "

Névtelen

" halom keletkezésének idejében erezet már ösmertek, de azokat temetkezési mellékletül nem használták, de kőeszközük még volt, és hogy a főhalottal együtt ugyanazon időben valamely rabszolgát is temettek el, mert nem valószinü, hogy ugyanegy időben a halomnak közép magasságára egy más halott is került volna, még pedig olyan a kinek emlékét az előbbivel együtt akarták volna megörökíteni. A geszterédi kunhalmok keletkezéae a Il-ik, vagy V-ik századból származik. A Nagy-Korhány felhalmozásának ideje, az őskorban törtónt teljes kifosztés miatt teljes homályban van, és ezen kérdésnek megoldása azon időre marad, ha az országban létező többi Korhányok, -valószinüleg Kurgónok- szakszerül eg átkutatva lesznek. Valószínűnek tartom, hogy az őshalmoknak a régi időben voltak olyan ismérvei /talán Kameni babák/ melyek