Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

haaználtak, de sajnálták ezen -akkor értékes- tárgyakat a hullával eltemetni, A kora nucleus pedig amellett szól, hogy azon időben még kőeszközöket is használtak. Azon kort azonban évszámokban a lelet soványsága miatt manapság meghatározni még nem lehet, és talán soha. A negyedik -dr. Bleuer Miklós ur áldozatkészsége folytán megásott- halon, a Nagy-Korhány, mely a nagykállói vaauti állomástól mintegy két kilométerre nyugotnak, a vasattói pedig északnak mintegy azáz lópéanyi távolságban fekszik, előttem - régi időben történt kifosztás gyanújában állott, mert a természetes emelkedésen fekvő 210 lépésnyi kerületű és mintegy hat méter magasságú halomnak teteje körülbelül 20 méter átmérőjű kereksógben behorpadtnak látszott. - De czélunk nem klncskeresés, hanem a halom természetének megállapitáaa volt, annál is inkább, mert neve irtán Kurgánnak kellett tartanunk, ós e miatt az átkutatást megérdemelte. A halomból mint a Poty halomnál egy czikkelyt áatunk ki, mely fent 10 méter széles volt ós a domb szélétől a közepén tul pár méternyire terjedt, lefelé kissé keskenyült. A halomnak felsőbb részéről egy nagy -nyéllyukánál eltört- 1707 gramm sulyu trachytból készült kobalténak kerekded végű foka került elő, a mely kétségtelenül a halomnak épit :

3Ót megelőző korszakból a környező föld lehámozása alkalmával került a földtömegbe. Az ősidőkben már teljesen kifosztott sirt, a halomnak kellő közepétől mintegy két méter távolságban délnyugot felé, és az előbbi siroknál szerzett tapasztalatainkkal egyezőleg hat méter mélységben találtuk meg. FiZen mélység alatt már csak ősföldet találván, egy-két ásónyomnyinál tovább le nem hatoltunk. A földtömböknek különböző nagyságából, és porhanyóbb voltából követkéz-