Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

A sirnak ssintája alá még 3 méternyire ástunk, da miután itt csak nyers földre akad taxik, as ásatást tovább nea folytattuk. A aásodlk nagytömegű, épnek látssó mesterségesen lehámozott földből felhalmozott dombnak, a tiaza-eszlárl határ kötelékéhez tartozó Sashalom pusztán fekvő Nagy-Bashaloanak, mélyébe ugyancsak Gróf Pongrácz Jenő tisztelt barátomnak azivességőből, és áldozatkészsége folytán pillanthattam be, és a mely a Gróf ur díszes kastélyától északkeletre mintegy 150 méter távolságban fekszik. Aljának kerülete az eső és szélnek behatása alatt már elmosódott, eredeti szélességét azonban mintegy 60 méterre becsülöm, magassága^ melyről néhány év előtt e környező lapályosabb helyek feltöltésére mintegy 2 1/2 méter behordatott eredetileg 8 méter lehetett. A megboldogult Dessewffy gróf ur ezen helyet szemelte ki magának öröknyugalmul. Az elébb letompított halom hordottunk bizonyulván, a mauzóleum alapfalait 5 1/2 méterre kellett lesülyeszteni, a mely alkalommal a dombnak közepe tájáról egy embernek csontvázmaradványai is kerültek napfényre. Kendszeres ásatást csak az épület szllárdásának rováséra lehetett volna végezni, tehát meg kellett elégednünk a sírbolt-templom közepén ásott négyszögben 3 méter hosszú, Ó3 180 ctm széles, 5 1/2 méter mélységre hatoló függélyes aknával. Az évek előtt történt földlehordás által sik felületté vált tetőtől 2 1/2 méter mélységben, az akna északi partjának közelében, valóazinüleg nem a dombnak középpontján -kis termetű, de a diaphisiseknek az epyphisiseknek mór nem porczos, de csontos összeforradásából következtetveteljesen kifejlett lónak, ós egy kecske csontváznak maradványaira akadtunk. Ssen csontvázaknak csak némely részei /kopó-