Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

kázat fedte. Vasalásnak nyoma sem volt. Az agyaggal kisimított sirfenék az árkócskákon tul minden irányban még 25 ctm. szegélyzetet képezett. A sírban egy nagy termetű férfinak csontváza feküdt, oldalt összekuczorodott helyzetben, jobb oldalán fekve, fejtetővel nyugotnak, arczal délnek fordulva. A föld súlya alatt az egész csontváz össze volt nyomva, és a koponya az álkapoccsal együtt annyira összelapítva, hogy csak szétporlott töredékeket gyűjthettünk össze, de egyetlen ép csontot sem. Ezek is olyan könnyűek voltak, mint a száraz szivacs. A csontváznak bal füle tájékán, egy 11 milliméter átmérőjű, köpczös, kifli alakú, nyitott hegyes vőgü, sok ónnal vegyitett rézből -bronzból- készült, külkerületón harántul sűrűn hornyolt -valószínűleg- fülbevaló, mely egy betöréses lopás alkalmával birtokomból eltűnt. Egyéb emberi készítmény a sírban a leggondosabb kutatás daczára sem került napfényre. A halomnak közepe táján, a leirt sirtól mintegy két lépésnyire észak keletnek, egymástól egy lépésnyi távolságban két gyermek égetett hamu és szénnel vegyes csontvázának némely részét, egy-egy kis rakásra hányva találtuk. Egy-egy rakás egy marókban könnyen elférhetett volna. A csontok között égetett csontból, vagy csiga héjból /Tridacna gigás?/ készült 4 mm. hosszú ós széles gyöngyöket is találtunk. A tulajdonkópeni sirtól délnyugatra egy méter távolságban, ós 60 ctm. magasságban, de már a felsőbb kemény földben, egy a föld súlya által széttöredezett szájával felfelé álló, nem korongon és rossz anyagból készült, rosszul égetett 1 1/2 ctm. vastag falazatú 20 ctm. átmérőjű, az öszszenyomottság miatt meg nem határozható eredeti magasságú hawveder volt elhelyezve, melynekfénekén kevés égetett ember csontokon kivül egyéb nem találtatott.