Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

-bü behatolás as északkeleti oldalról radiális irányban történt, még pedig ugy, hogy a dombból egy ékalaku czikkely hordatott le, a doab alapjának szintjéig, a hol as igy létesített árok fenekének szélessége 7.5 aéter, hosszúsága a doab középpontjáig 18 aéter hosszú lett. A haloa kétféle földtömegből állott, aelyek egymástól egy vízszintes éles határvonal által voltak elválás s t va. A felső rész öt aéter mélységig dus humus tartalmú fekete rétegből, az ezalatt levő rész pedig sárga sivár homokból állott, és csupán az ezen utóbbi rétegben levő régi ürgemenetek voltak sötétebb szinti homokkal eltömörülve. A dombnak oldalai azonban mindenütt évszázadok, vagy ezredek alatt képződött lefelé elmosódottan határolt humus réteggel voltak borítva, mely a környező lapálynak humus rétegébe észrevehető határ nélkül ment át. A dombnak függélyes tengelyén, a fekete és sárga homok fiat árán a föld feketébb ás lazább lévén, a tulaj dónképeni sirt itt gyanítottuk, és pinczeszerüleg nyugot felé vájva, azt meg is találtuk. Itt a lazább sárga hoiaokr ét égnek felülete 3-4 ujnyi vastagságban oly kemény -Tiszából került- sárga agyaggal volt fényesen kitapasztva, amilyent kása malmoknál vidékünkön alsó malomkő helyett szoktak használni. Szen sikon egy 170 cm. széles és 71 cm. széles négyszögű terület árkocakéval volt határolva, melynek széleasóge 20 cm. mélysége teknő alakulag vájolva 5-8 cm. volt, éa arra azolgált, hogy a sir egy feneketlen, mintegy 30 ctm. magas, és 5 ctm. vastag deszkából készült ládával legyen köríthető, a mely ládának alsó széle a vályúba bele illett. A deszka azonban már vörhenyes porrá vált, és abból egy szilánk sem volt eltehető. A ládát hasonló vízszintesen elhelyezett desz-