Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

hogy azok nem Toltak megfaragva, hanem a tőből kivágott élő fákat galyaatél helyezték el a sáncznak emelése alkalmával, még pedig három irányban, t.i. fennállóan, hosszában, koszorúként, és keresztben a sáncz hosszával, nyilván azon őzéiből, hogy a laza föld széjjel ne omoljon, hanem meredek sánczot képezzen; a mit el is értek. A földtömegben itt-ott, minden rend nélkül, egymástól különböző irányban, egy vagy , több méter távolságban, ökölnyi -szakasztó kosárnyi- alaktalan rhyolith köveket találtunk, mely a trachytnak válfaja, és a nép által darázskőnek neveztetik, és a melyet jelenleg ia a Szabolcs várától egyenes irányban a 11.2 kilométer távolságra eső bodrog-kereszturi határban bányásznák, éa mint kitűnő 6pitÓ8l anyagot most is széltére használnak. Nyilvánvaló, hogy ezen a sánczban sporadice e10forduló kövek a várnak organicus részét nem képezhették, és csupán annyi szolgálatot tettek, mint ugyanolyan tömeg föld. - A várat eredetileg épitŐ -öameretlen nép- a vár körül, szétszórva ott találta már ezen köveket, éa a földdel együtt a sánczra hordatta. Tisza védgát vagy épités emelésére hordottak e azokat Kereszturról oda? Kern lehet tudni. Annyit bizonyosnak tartok, hogy a várépitőket már egy másik culturnép előzte meg. A vársánczoknak felső része 1-11/2 méter magasságban későbbi nagy munka, mertezen rétegben sem fa sem darázskő nincs. Ezen rész jóval magasabb volt, mint most, mert a sánczok körül árok nincs. A sánca koronájának nagy részét az eső lemosta, és a várat köri tő árkot beomlasztotta, magasságának rovására. Ha tehát ezek szerint a várat alapjából nea Szabolcs ve, f

r emelte is, de azt elfoglalva, őseink hadi czéljaira óriási munkával hatalmasan aegerősitette. A vár kutatásának eredménye is elégtételül szolgál a Névtelennek; csak a kákán csomót keresők és hajszál hasogatok előtt nem. Méltánytalan és igazságtalan ezen tekintetben