Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

6. A BBZDBDI HOIfOGLALÁSKOEI SIfiMBZÖ. Szabolcsváraegyónek északkeleti, a Tisza folyé által keletről, északról és nyugotról határolt zugában, nely a "tiszai járás"-hoz tartozik, fekszik Cserepes-Kenés, közvetlen a Tissa seilet

t. A mostani világ zajától, forgalmától teljesen félre esve, sok százados, vagy talán ezer éves nagy terjedelmű ritkás tölgyes erdő közelében, hatalmas füzesek és nyárjasok árnyában. Kl a csendes magányt velem együtt azeretl, nea élhetné életének alkonyát idyllicuaabb helyen le, mint Cserepes-Kenézen. Ámde a szeszélyes Tisza ürgének nézi a szegény kenézieket ea pár évtized alatt többször kiöntötte Őket boldog otthonukból. A kenézi ember ugy tapad göröngyéhez, mint a résinai, porti

ci ember a V

8

auvhoz, a catanai éa nloloeii az Etnához. Hiában boritja őket el a viz vagy tüz, viaszatérnek Ősi lakhelyükhöz, Az atyáskodó kormány és törvényhatóság sajnálván annyi adóalapot és katona anyagot megaemmiaülve látni, kitelepítette a falut egy közeli homokmagaslatra, mely a keresztségben Uj Kenéz nevet kapott. Ezen a világot porzóval ellátni hivatott bányában épen ugy túrnak az emberek, mint másutt. Egy ilyen alkalommal es év tavaszán került napfényre egy La Teno korszakbeli lelet, mely egyéb kevésbbó ritka tárgyak mellett egy kis bronzból készült hosszú szarvú ökörrel, kurta lábu hosszú kutyával és egy kis kacsával gazdagította szerény, de törekvő megyei muzeumunkat. Ezen leletnek hire futamodott Kenéz vidékén, és nagy felháborodást keltett a minden leletben kincset szimatoló közönség némely rétegében az, hogy Vidovich László