Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

főssolgabiró barátom a Bsiédk által Kenésen jó helyre eldugott aranyborjut a megtalálóktól elkobozta éa a szabolcsmegyei nuseiunak ajándékul beküldötte. A leletet ösnertetÓ8 végett dr. Hanpel Józaef urnák -alkalmilag Budapestre utazván- felvittea, a ki azt szintén Kr. előtti pár századból azámazó kelta tárgyaknak iamerte fel* Yidovich Láazló főszolgabíró baráton, ki a régészet iránt melegen érdeklődik éa muzeumunkat már több bronz régiséggel gazdagította, felhívta a járáshoz tartozó községek elöljáróit, hogy a netalán tudomásukra jutott régészeti leletekről Őt értesítsék. A jegyzői karnak egyik kiváló tagja, Rács Béla ur tudatta a főszolgabíróval, hogy mintegy 8-10 év előtt ut3gyengetés alkalmával, a kösségtői északkelet északi irányban, Záhony felé vezető országúton, Bezdéd községtől egy fél Kilometer távolságban egy lovas sírra bukkantak és állítólag kardot, buzogányt és más egyéb tárgyakat találtak, melyek asonban elkallódtak. Vidovich Tompos Sndre aándoki gyógysseréss úrral esen útnak déli szólón f. év ápril 20-án egy lovas sirt tárt fel és azóta összesen tizenhatot. A 14-ik és 15-ik sirnak felásásában ón is résztvettem, élén a váraegye alispánjával több előkelőségeknek társaságában. A két első sirban talált tárgyakat honfoglaláskoriaknak tartván, alkalmi utamban Budapestre vittem dr. Hampel úrhoz, ki nézetemet megerősítette. A többi sirok csak ezután lettek átkutatva. Azóta négyszer fordultam meg Mándokon V. ur lakásán, ki a 20 perez távolságra eső lelhelyről a talált tárgyakat haza szokta vinni. örömöm akkor érte el tetőfokát, midőn a nyol czadlk sirből előkerült aranyozott ezüst lemezt megmutatta