Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)
ions t, /dehogy nem, hát némely afrikai vadak vagy dólamerikai indusok nem helyeznek-e el több centiméter átmérőjű korongokat átlyukasztott fülök czimpájába?/ fülkarikának nevezni nem lehet, halántékgyürünek csak annyiban, amennyiben azok a fül nyilasa mellett hátrafelé a halántékcsont alsó nyujtványán /csecsnyujtvany/ találtatnak, vagy nyomaik észlelhetők. Ezen leirás teljesen ráillik a karászi fülbevaló karikára. Ilyen karikák Hampel szerint a IV-től a XIVik századig terjedő időszakból származó sirokban találtat nak. A karika tehát magában a karászi sirmező korát neg nem állapitja. Az itt talált érmek Szt. István, Péter és Szt. Lászlótól származnak. A temető tehát 1000-1095-ig népese dett be, tekintve a temető nagy terjedelmét nem is egy pár év alatt. Hogy váljon 1000 előtt, vagy 1095 után temetkeztek-e ide, tekintve a sirmező nagy terjedelmét, valószinü; de ezen kérdést csak a további ásatások, melyek .«arky barátom szívességéből kilátásban vannak, fogják eldönteni. út sirt bontottunk meg, melyek az eke által még bolygatva nem lettek. A két elsőnél a sorrend keresésével felhagytunk, mivel ugy látszott, hogy az eke azon tájékon már több csontot vetett fel. A sirmező északi végén, északról déli irányban néhány öl hosszú árkot húzattunk és három csontvázat felfedve meggyőződtünk, hogy a hullák egymástól két méter távolságra eső sirokban temettettek. A tetemek 40-50 ctm,mélységben találtattak, fővel nyugotra, lábbal keletre, hanyatfekvő kinyújtóztatott helyzetben, a karok a törzzsel párhuzamosan helyezve. Koporsónak vagy más sir kibélelésnek, vagy tapasztott sirféneknek nyoma sincs. A bordák, a kéz és lábfejek, a csigolyák,/egy csontváz kivételével, melynek pár lágyékcsigolyája még kiemelhető volt/bólcsontok már mindeniknél annyira el voltak enyészve, hogy azoknak még a helye sem volt megkülönböztethető a környező homok földtől. A koponyák, bár a föld súlyától kisebb na-