Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

gyobb mértékben összenyomva, és a nagyobb szárcsontok elég épek voltak, de e leggyengébb mozditási kísérletre szétmállottak. Négy koponyát ugy mentettünk meg a teljes széthullástól, hogy részben a környező földdel emeltük ki nagy gonddal, és a tanyai padra helyeztük száradás végett. Reményiem, hogy a fej méreteit talán megközelítőleg lehetséges lesz megállapítani. Annyit állithatok, hogy brachycephalok, -azaz rövid fejűek - és orthognatuaok -egyenea nem előrenyúló arcz-élüek- voltak. A csontvázak hosszát nem állapítottuk meg, a mi bajos is lett volna, mivel a lábak teljesen el voltak enyészve. ügy csontváznak a czomb csontja az ízület fejecstól a külső condylus végéig 45 cm. volt, a sipcsont pedig végéig, a bokaizületig pedig Él .cm. ^gy másiknál ezen méret csak 73 cm. volt. Egy csontváz bal alkarján, közvetlenül a kézfőizület felett egy azóp világoa malachyt zöld, fényes patináju /nemes rozsda/ nyitott végű bronz karperecre akadtunk. Átmérője 7.5 cm. Letompított négyszögű huzalból készült. Egyik éle befelé áll. A huzal vastagsága a középen 7., a két végén 3 «iliméternyire véknyul. Újhelyi Aladár ur néhány hét előtt ugyanezen sirmező más részéről mőg két teljesen hasonló karpereeset kerített, melyek csak abban különböznek a tegnap találttól, hogy patinájuk nem olyan szép, többnyire lekopott és inkább sötétzöld. Újhelyi barátom egyiket nekem, másikat dr. Farkas Balázsnak ajándékozta. Egy másik csontváz jobb alkarjának alsó végén egy hasonló átmérőjű, de előrehaladottabb Ízlésre valló világoszöld, de kevéssé fénylő patináju bronz karpereczet leltünk. /A fülbevaló, melynek törött párja is megkerült, ugyaninnen való./ Ezen karperecz teljesen zárt, a ugy néz ki, mintha két vékonyabb 13-azor egymás körül sodrott huzalból volna készülve. Ez azonban caak ugy látszik, mert tulajdonképpen öntött darab. A sodrottnak látszó huzalnak vastagsága 5 mm. A karperecz kerülete 22.5 cm., ebből azonban csak 16