Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

kat -Buizeuffiunkat- gyarapítani igyekezett. Nevet éa emlékét muzeumunk a többi adományozókéval együtt meg fogja örökíteni éa páldót ad aáaoknak hasonlóan cselekedni. Jő lesz tudni minden találónak, hogy a talált kincsnek egy harmada az államé, egy harmada a területnek tulajdonosáé, egy harmada pedig a tálalóé. Kincsnek azonban csak azon lelet tekintetik, melynek értéke a 100 forintot meghaladja. Az alacsonyabb értékű lelet a találónak tulajdona és szabadon rendelkezik vele. Megsúgom azonban, hogy én nem szégyellem magamat orgazdának lenni, ha azzal a azábolcamegyei muzeumot gazdagíthatom; és ünnepélyesen megígérem, hogy azon esetben, ha valaki értékesebb leletet is hoz hozzám, én azt megveszem, vagy ha arra anyagi eazközeim elégtelenek lennének, annak teljes órtékeaitóaét közvetítem, nehogy azon talált tárgyak üzérkedők kezébe kerüljenek, kik azokat vagy beolvasztják, vagy külföldi gyűjteményekbe uzsora haazonnal átsikkasztják, mert tudomásom szerint is már több értékes lelet lett vármegyénkben potom áron kéz alatt megvásárolva és külföldre, vagy olvaaztótégelybe eltüntetve. Szek után felsorolom azon tárgyakat, aelyek a napkori edényben találtattak. öt darab fülecekével ellátott köpüs bronzbalta, melynek köpünyitása egyenes harántsikot képez, és amilyeneket hazánkon kivül másutt is találnak, oldalain egyénea és háromszögű kiemelkedő vonalakkal diazitve. Mind az öt balta egy öntőformában kéazült, a díszítés is egyformának létszik, de tüzetesebb vizsgálatra kitűnik, hogy a díszítő vonalak egymástól nem teljesen ugyanazon távolságban vannak. Ezen -a napkori baltákon észlelt- körülmény előttem egy eddig homályos kérdésre vet világot.