Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

Ugyanis bronsloietékben mi vagyunk a leggazda­gabbak, és daczára ennek bronzszegény vidékeken találtak ha­zánkban kőből, vagy más szilárd anyagból készült öntő hintá­kat, mig nálunk ez ideig egyetlen egyet sem. Â napkori balták tanúsága szerint tehát nálunk egy sima felületű balta lett a mintákészíté shez használva, melyet puha anyagba, nedves "lomokba, vagy hamuba nyomtak ós csak miután ezen két faldarabból álló minta készen volt, csak akkor karczolták, vagy nyoakodták belé a megkívánt dí­szítést . Ezen öt balta közül a pontosan egymáshoz nem illeszkedő két félmintának hiányossága miatt a fülecskének nyilasa két példányon papirvékonyságban el van dugulva, me­lyet használhatóaág előtt még ót kellett volna törni, ós a lyuknak széleit elsimítani, hogy hurokkal azoknak sérelme nélkül a nyélhez erősen oda szorítható lehessen. Egyik példánynak oldala hibás öntés miatt lyu­kas maradt, és igy használható már eredetileg aem volt. Mindegyik példány igen élea ós részben már az öntéskor ilyen lett, részben pedig az öntés után még éle­sebbre lett kalapálva. A másik két külön külön mintába öntött balta , magyarországi typus, t.i.: peremének köpünyilása nem egy e­gyenes sikot képez, hanem félhold alakulag van kivágva és oldalain a diszitós hiányzik, csupán az átellenos két olda­lon vonul le a peremtől az él felé két harmad hosszúságban igen vékony kiemelkedő lócz, mely a szárnyas baltákra emlé­keztet. Egy szárnyas balta , melynek mindkét vége hiány­zik. Az ilyen baltáknál hasított, könyökre hajtott nyelet használtak. m Ezen töredéknek szárnyai már az elrejtés előtt le lettek kalapálva, ugy hogy most már a hasított nyelet a­lájuk dugni nem lehetne.

Next

/
Thumbnails
Contents