Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)
Ugyanis bronsloietékben mi vagyunk a leggazdagabbak, és daczára ennek bronzszegény vidékeken találtak hazánkban kőből, vagy más szilárd anyagból készült öntő hintákat, mig nálunk ez ideig egyetlen egyet sem. Â napkori balták tanúsága szerint tehát nálunk egy sima felületű balta lett a mintákészíté shez használva, melyet puha anyagba, nedves "lomokba, vagy hamuba nyomtak ós csak miután ezen két faldarabból álló minta készen volt, csak akkor karczolták, vagy nyoakodták belé a megkívánt díszítést . Ezen öt balta közül a pontosan egymáshoz nem illeszkedő két félmintának hiányossága miatt a fülecskének nyilasa két példányon papirvékonyságban el van dugulva, melyet használhatóaág előtt még ót kellett volna törni, ós a lyuknak széleit elsimítani, hogy hurokkal azoknak sérelme nélkül a nyélhez erősen oda szorítható lehessen. Egyik példánynak oldala hibás öntés miatt lyukas maradt, és igy használható már eredetileg aem volt. Mindegyik példány igen élea ós részben már az öntéskor ilyen lett, részben pedig az öntés után még élesebbre lett kalapálva. A másik két külön külön mintába öntött balta , magyarországi typus, t.i.: peremének köpünyilása nem egy egyenes sikot képez, hanem félhold alakulag van kivágva és oldalain a diszitós hiányzik, csupán az átellenos két oldalon vonul le a peremtől az él felé két harmad hosszúságban igen vékony kiemelkedő lócz, mely a szárnyas baltákra emlékeztet. Egy szárnyas balta , melynek mindkét vége hiányzik. Az ilyen baltáknál hasított, könyökre hajtott nyelet használtak. m Ezen töredéknek szárnyai már az elrejtés előtt le lettek kalapálva, ugy hogy most már a hasított nyelet alájuk dugni nem lehetne.
