Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

aágban legalább is hat négyszög kilométernyi területen feküsssnek, és e nagy területen mindenütt jellegzetes La Téne korra valló égetett embercsontokkal, vaskésekkel, fibulákkal, bronztárgyakkal telt urnákra akadunk. A közvágóhíd nivellirozásának alkalmával talált urnák közül ötvennél többet rajzoltam ós Írtam le. A többek között egyben 13 Kaurit /Cypria moneta/ találtam, tehát olyan kagylót, melyet az indiai tengerben halásznak, és amely kagyló még pár évtized előtt is kelet Afrikában pénzül használtatott. Ezen kagyló nem nyugotról, Hallstadtból, vagy a Marin svájczi község közelében levő La Tene langóből kerülhetett hozzánk, hanem ellenkezőleg, innen oda, a keletről nyugat felő előrenyomuló kultúrának. A Nyirvidék 48-ik számában a gávai Kató-halomról éa környékéről akartam vármegyémnek a régészetet és muzeumunkat támogató müveit közönségét tájékoztatni, de bizony ugy bele találtam botorkélni a aötót múltba, hogy a Katóhalojaig még el aem juthattam, hanem a felső ausztriai aófőző HalÍ8tadtban, óa a avájczi Marin községhez tartozó langőban feneklettem meg a nélkül, hogy mentségül felhoztam volna azon kapcaolatot, mely vidékünket és különösen a Katóhalomét is az emiitett két világhirü leihellyel összeköti. A jelen században a Ballstädt! sóhegynek oldalán 8irmezőre bukkantak, 08 itt nagy gonddal ezernél több sirt bontottak fel. - A leletekből megállapították, hogy azon időből származnak, midőn azon vidéken még a bronz általános használatban volt, de már a vasat ia kezdették ösm eni, a mely érez azonban ott még akkor annyira ritka volt, hogy például akadtak olyan kardra is, melynek pengéje bronz ból és csak markolata volt vaaból; már peöig, ha elegendő vassal rendelkeztek volna, inkább választották volna a keményebb vasat pengének, mint a sokkal puhább bronzot. Ezen Hallatadti tejmtónftk korát a aaakludrisflkfii