Csallány Dezső: Jósa András irodalmi munkássága. (Jósa András Múzeum Kiadványai 1. Budapest, 1958)

Előszó

- ía dégét Petőfi Sándort,a kapualjban a kis nemzetőr tiszteletteljesen szalutált. - Ki vagy kis öCBÓm? - kérdezte Vörösmarty. - Jósa András nemzetőr, jelentem aláeson. - Gyenge még a te karod a puskára. - Annál erősebb a szivem, bátyám. - Derék gyerek vagy öcsém, Isten tartson.Olvastad verseimet? - Igen. - Mindet felejtsd el fiam, csak azt az egyet nem, hogy * "Hazádnak rendületlenül..." Az örökké komor arcú Petőfi is elmosolyodott és megveregette a kis Andris vállát. Az 1849.évben a nagyváradi várban újra jelentkezik katonai szolgálatra. Röppentyüsnek vették be, de három nap után hazaküldték. KaBsai iskoláztatása alatt,egyik barátjával a sáncokon sétált, egymás között javában szidják az elnyomó Habsburgokat. Jósa hazafiúi keserűségében nagyot ütött a silbak csákójára, mely a nyakáig szaladt le s igy semmit sem látva és egyensúlyát veszitve, az őr a sáncról lezuhant. Az egész várta szuronyt szegezve rohant a merénylőre, akit lefogtak. Szerencséjére a katonai parancsnok barátjának nagybátyja volt, s miután a katonának nem lett komolyabb baja, hamarosan megszabadult. Még egy másik kellemetlen következményű kalandja is volt Kassán. A gimnáziumban német nyelvű tanár tartotta a magyar órákat. Mikor vizsgára került a sor, Jósa a következőképpen felelt: - Én magyar vagyok, magyarból németnek nem vizsgázom! Kicsapták. Az 1852. évben jogásznak iratkozott be a bécsi egyetemre, de két semester után 1853-ban a magyaróvári gazdasági akadémiára megy át, ezt elvégzi.