Csallány Dezső: Jósa András irodalmi munkássága. (Jósa András Múzeum Kiadványai 1. Budapest, 1958)

Előszó

Ez idő tájt életveszélybe került a z?-jlő Dunán.Csolnakjáról a jégtáblák közé zuhant és csak nehezen tudott visszavergődni a partra. Fülére ment a jeges Duna. Megsiketült. A bécsi professzorok gyógyították meg; egy esztendő múlva újra hallott. A bihari pihenés után Nagycenken gyakornokoskodik Széchenyi István birtokán, majd gyakorlatilag is kipróbálja gazdasági ismereteit nagyszántói birtokukon. Gyakran eljárnak a debreceni nagyvásárra. A guti erdőnél kétszer is volt életveszélyes betyár-kalandja. Igyekezett beilleszkedni a gazdaszórakozásokba. Mester lövő volt, de utálta az állatok leölését. Állatkínzásnak tartotta agarakkal hajszolni a nyulat, vérengzésnek a galambok halomra lövését. Szerette a lovat, de nem hitte, hogy a lóversenyek lókinzása észrevehető hatással lenne a lótenyésztés fejlesztésére. Pártolta a cigányzenét, de utálta a duhajkodást-, a kocsmalevegőt. A gazdálkodással együtt járó szórakozásokat sohasem kedvelte. Hallgatott róla, nem akarta édesapját állhatatlanság látszatával keseríteni. A könyvekhez menekült: nagyapja, apja könyvtárához, meg a gyalu- és esztergapadhoz,a mindennemű fúró és faragó szerszámmal bőven felszerelt műhelyhez. Minden gömbölyített fatárgyat, ami a háznál kellett, maga fabrikált. Stoppolófát, bútorlábakat, dohánykészletet, szelencét. A túlzott esztergályozástól tályogot kapott. Vidéki felcser operálta, aki elfelejtette rendben tartani műszereit. Félesztendő után félholtan szállították Pestre, ahol a Váci utcai Nádor-szállóban még tizenegy hónapig feküdt. Az ágyben sem töltötte hiába az időt, egy southamptoni tanártól megtanulta közben az angol nyelvet. A negyvenharmadik operációnál napvilágra került egy zsákvarrótü, meg egy darab viasz,az első felcser tudománya-