Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Néprajz - Ratkó Lujza: Táncviseletek a Nyíregyháza környéki tirpákoknál Szabolcs-Szatmár-Bereg megye népviseletei. Viselettörténeti sorozat iI.
Ratkó Lujza A lányok fekete lagos, azaz lakkbőrből vagy bokszbőrből készült „magos szárú” és „magos sarkú” gombos vagy csatos cipőt hordtak, de télen előfordult, hogy csizmában mentek táncolni (Jakab 1956/6. 24.). A gombos cipő oldalt gombolódott három gombbal. Csatos cipőt kevesebben viseltek, mert „az mán nagyon drága cipő vöt”, 6 pengőbe került egy pár (Jakab 1956/8.41.). A búrszákon nem volt ritka, hogy mezítláb táncoltak. A magyar lányok simán hátrafésült hajával szemben a tirpák lányok középen vagy oldalt elválasztva és két ágba fonva hordták a hajukat. A fonatok végébe 4 ujjnyi széles színes selyemszalagot kötöttek bokrára úgy, hogy nem hagytak lógót a szalagnak (Jakab 1956/8., Jakab 1956/6. 23.) (7. kép). A harmincas évek végének divatja volt a haj begöndörítése elöl, miközben hátul továbbra is befonva viselték (Botík-Sigmundová 1986. 89.). A XX. század elején általános volt a kendőviselet a lányok körében, de táncban levették a fejükről. „Kendőbe mentünk mindenhova, még a burszába, bálba is, anélkül ki nem léptünk vóna a házból, de táncho mán levetettük.” (Jakab 1956/8.41.) Az asszonyok hrebennye 1 rakták fel a hajukat kontyba úgy, hogy a görbe kontyfésüre feltekerték a haj fonatukat. A kontyot fokötővel, csepeccd kötötték le, amelyet kék, zöld, fehér vagy fekete szalag díszített. A fiatalabbaknak világosabb, az idősebbeknek sötétebb szalag illett (Jakab 1956/5. 10.). Az 1930-as években a két hajfonat helyett már inkább egy ágba fonták a hajukat a lányok, de a nagy masni ekkor is jellemző volt (Jakab 1956/4. 6.). Férfiviselet 7. kép Városi öltözetű halmosbokri leány csipkebetétes blúzban, nagy masnis hajviselettel. Nyíregyházi műtermi felvétel, XX. század eleje (Ratkó 2014. 584. nyomán) Fig.7 Girl from Halmosbokor in urban attire wearing blouse with lace lining and hairdo with big bow. Photographed in a Nyíregyháza atelier, early 20th century (after Ratkó 2014. 584.) A férfiak viselete sokkal kevésbé változatos és kevésbé díszített volt, mint a nőké. Igaz ez a hétköznapi öltözékekre éppúgy, mint az ünnepi vagy táncviseletekre. Az 1910-es években a tirpák legények viselete megegyezett a magyarokéval: féllábszárig érő bőgatyában, bő ujjú ingben és vászonkötényben, surcban jártak ők is. A jelesebb, de nem ünnepi alkalomra felvett félünnepi öltözékhez hímzett sure tartozott - például ha egyik tanyából átlátogattak a másikba, vagy vásárba mentek. „Szépek voltak akkoriban a legények, mikor mentek egy-egy tanyából csapatosan, szép fehér bőgatyába, büujjú ingbe, hímzett surccal. Persze ha eső vót, a gatyaszárt meg kellett kímélni, ódalt felcsavartuk, feltűztük a koréba. A csizma a lábunkon maradt... nagyon fúrcsán nézhettünk ki a feltűrt gatyával, csupasz lábszárral!” (Ratkó 2014. 585-586.) 202
