Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Néprajz - Ratkó Lujza: Táncviseletek a Nyíregyháza környéki tirpákoknál Szabolcs-Szatmár-Bereg megye népviseletei. Viselettörténeti sorozat iI.
Táncviseletek a Nyíregyháza környéki tirpákoknál A gatyát szélesgatyának is nevezték, amelyet szélesujjú inggel viseltek a táncban.5 6 Az ünneplő gatya 3 vagy 4 szil (szél) vászonból készült, a hétköznapi csak 2 szélből. A XIX. század végén még a rojtos gatya volt általános, később viszont inkább két-három soros tűzéssel, csipkével díszítették az alját. A ráncba szedett gatyát szorosan körültekerve tárolták, és „mikor vasárnap kinyitották, olyan vöt, mintha plisszírozva lett vóna” (Jakab 1956/8. 37.). A gatya elé fekete vagy kék kivarrott surcol vagy festőkötői (kékfestő kötőt) kötöttek, melynek az alját szintén csipkével szegték be. A kötők aljába általában fehér rozmaringágat vagy zöld virágmintát varrtak bele géppel. „Vöt olyan, amék a térdtül felfele hímezve vót, a szélin meg csipke vöt.” (Jakab 1956/10. 18.) Ezek a férfikötények kb. tenyérnyivel voltak rövidebbek a gatyánál, hátul két gombbal gombolódtak. Létezett szegletes és kerek sure is; a kereknek a sarkai le voltak kerekítve (8. kép). A szélesujjú ing ujjára ugyancsak keskeny csipkét varrtak. Hordtak végig gombos, mandzsettás, bő ujjú ingfazont is. Az ünneplős ing elejét csipkével vagy hímzéssel díszítették. Az egyszerű hétköznapi ing szűk ujjú volt. Az 1890-es években az ingek nyaka még megkötős volt, de a századforduló tájékán mindinkább divatba jött a gomb. Akkoriban „olyan becses vót, hogy három gombér három köblös fődet” adtak (Jakab 1956/10. 21.). A táncviselethez hozzátartozott a sötétkék, fekete vagy „mákos szinü” szürke szövetből varrt magos elejti lajbi is, amely elöl magasan a nyakig gombolódott. (Az 1930-as években apró ún. cseresznyegomb volt a divatos.) Ennek a fazonnak nem volt kihajtós gallérja. Volt olyan lajbi, amelyik „elöl spiccbejött”, azaz „V” alakban ki volt vágva. Hátul övvel, csattal húzták össze magukon a legények, hogy csinosan álljon rajtuk. Rendszerint begombolva hordták, csak melegben gombolták ki. Egyes adatok szerint táncban a lajbit levetették, csak kabátban táncoltak. A Nyírségben kiskabátként, kabátként vagy főként ujjasként ismert férfi ruhadarab rendszerint a nadrág anyagából készült zakó volt. A hétköznapi, ünnepi és táncviseletnek egyaránt elmaradhatatlan része volt a /«/óival együtt. A XX. század első évtizedeinek téli, illetve ünneplés férfiviselete a magyar ruha volt: a feszes, szűk szabású, fekete vagy sötétkék posztóból készült kivágás vagy ellenzős magyar nadrágf lehajthatós slicc-részén kendőt húztak át a tánchoz. A nadrág térdhajlata „ki vót vattázva”, hogy ott se törjön meg, minél feszesebben, egyenesebben álljon. Mind a nadrág, mind a hozzá viselt mellény és kabát magyar kötéssel (sujtással) volt díszítve (Jakab 1956/10.) (9. kép). Fig. 8 Male costume with braided fastening and sure (apron). Photographed in a Nyíregyháza atelier, early 20th century. Collection of András Szikszai (Nagycserkesz) 8. kép Zsinóros gombolású férfiviselet surccal. Nyíregyházi műtermi felvétel, XX. század eleje. Szikszai András (Nagycserkesz) gyűjteménye A gatyaviselet és a magyar ruha az I. világháborúval ment ki a divatból a legények körében, míg az idősebbek halálukig hordták a megszokott viseletdarabokat. 5 A széles itt is „bő” jelentésben fordul elő: bőgatya, bő ujjú ing. 6 Szűk szárú, elöl lehajtható toldalékkal, úgynevezett ellenzővel ellátott nadrág. 203
