Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Néprajz - Ratkó Lujza: Táncviseletek a Nyíregyháza környéki tirpákoknál Szabolcs-Szatmár-Bereg megye népviseletei. Viselettörténeti sorozat iI.
Táncviseletek a Nyíregyháza környéki tirpákoknál Tanyasi bál A burszákná\ ritkábban, de a nagy ünnepi, városi báloknál gyakrabban rendezett tanyasi bálokhoz külön - kb. 8x6 méteres - sátrat állítottak úgy, hogy rudakból megcsinálták a faszerkezetet, s bevonták ponyvával. A sátrat belül kidíszítették zöld ágakkal, virágokkal. Az ilyen bálokra bárki mehetett a vőfélyek meghívásától függetlenül is. Nem volt ritka, hogy a messzi bokrokbó\ is ellátogattak a fiatalok ezekbe a mulatságokba. Ha bál volt a tanyában, akkor nem tartottak burszát (Jakab 1956/8. 39.). A tanyasi bálokra a lányok „ünneplősebb” ruhát vettek fel. Kedvelték a rózsaszín, égszin, fehér, tüdőszínű, krémszínű anyagokat. Ritkább volt a „valódi susogós selyem”, amelynek létezett egy „több színt játszó”, rozsdásnak hívott változata. A blúz nyakát finom puha, fényes csipkével díszítették, vagy ebből készítették a gallért. A csipke szélére egy ujjnyi széles pliszírozott fodrot varrtak. Elöl a mellrészre a nyakkivágás végénél keskeny selyemszalagból készült „kokárdát” (bokrétát) tűztek. A szoknya bő és hoszszú volt, bokáig érő alján három elütő színű selyemzsinórral. Alsószoknyából többet, akár hármat is fölvettek. Ezek alját rendszerint bolti madeirával díszítették: „szélesebbnél szélesebb, kinek milyen tetszett” (Jakab 1956/8.43.). Ünnepi bál A nagyobb ünnepi bálokba az 1930-as években szélesujjú opleckóban mentek a lányok, melynek az ujját csipke és fehér hímzés díszítette, illetve az eleje is hímezve volt. Az opleckó a levéltári források szerint derékig érő, rövid és szűk ujjú, rendszerint gyolcsból készült, alkalmanként az ujjánál hímzett ingváll volt, melynek pontos szabása nem derül ki a korabeli leírásokból (Botík-Sigmundová 1986. 79-80.). Az 1956-os gyűjtések egyik adata szerint az opleckó vállfoltos rövid fehér blúz volt, a hóna alatt páhicskával (pálhával), az elején keskeny díszítő levarrásokkal, zámedlikke\ (Jakab 1956/5. 10.). Mivel a szélesujjú megnevezés a szélesszoknyához hasonlóan valószínűleg bő ujjra utal, és mivel az archív fotókon sehol nem fordul elő klasszikus értelemben vett bő ujjú blúzfazon, ezért feltételezhető, hogy a szélesujjú opleckó az 5. képen látható háromnegyedes ujjú fazon lehetett, amelynek szűk felső része könyöktől egy 4-5 ujjnyi széles bő fodorban folytatódik. A rossz minőségű fotón nem vehető ki világosan, hogy a fodor és az ujj találkozásánál sötétebb színű szalag vagy esetleg hímzés látszik, de a legvalószínűbbnek azt tartjuk, hogy valamilyen bújtatóba fűzött színes selyemszalag szolgál nemcsak az ujj, hanem a blúz elejének díszítéséül is. A képen jobb oldalon álló lány bal karján mintha masni körvonalazódna. Míg a bal oldali lány könyök fölött, addig a másik leány könyöktől lejjebb, az alkarján viseli a szalaggal összehúzott részt. Mindkét blúz szűkített szabású, elöl a gombolás két oldalán piékkel (keskeny levarrt díszítő hajtásokkal) és - feltehetően - lyukakba 4. kép Tirpák vőfélyek. XIX. század vége (Márkus 1943. V. tábla nyomán) Fig. 4 Tirpák bridesmen, late 19th century (after Márkus 1943. V. tábla) 199
