Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Helytörténet - Sipos József: A Bethlen-kormány és az 1922-es választások előkészítése
A Bethlen kormány és az 1922-es választások előkészítése Kovács J. a szabad-királyválasztók egyik vezére volt, így fellépésétől az elégedetlenkedő kisgazdák vezetői azt várták, hogy az tovább fogja erősíteni mozgalmukat. E vezetők e napokban már állandóan tanácskoztak és eldöntötték: ki fognak lépni az Egységes Pártból és újjáalakítják a régi Kisgazdapártot. A mozgalom egyik vezetője a Világ tudósítójának a következő ellentmondásos nyilatkozatot adta: jászlát bontunk Nagyatádi Szabó István programjának a megvalósítására,” mert a vidéki kisgazdaszervezetek türelmetlenül várják a régi Kisgazdapárt újjáalakítást. Ugyanakkor azt is mondta, hogy „Nagyatádi Szabó István teljesen elvesztette a talajt a vidéken, még a saját kerületében is. ” Állítólag az ottani kisgazdák egy delegációja arra kérte őket, hogy Nagyatádi kerületében állítsanak jelöltet, mert a hangulat ott a legelkeseredettebb a parasztpolitikussal szemben, „ aki elárulta régi programját és ígéretei közül egyet sem váltott be. ” Visszautasította azokat a vádakat - amelyeket elsősorban a Szózat és az Új Barázda teijesztett -, hogy őket az egyéni ambíció és érvényesülési vágy vezetné. Állította: a mozgalom spontánul robbant ki, a „cserbenhagyott tömegek elkeseredéséből. ” Ok csak az élére álltak a vidéki ellenzéki megmozdulásoknak, amely már „ torkig van a kormány politikájával. Ha mi nem bontjuk ki Nagyatádi Szabó István cserbenhagyott zászlóját - mondta -, akkor mások jönnek, esetleg olyanok, akik nem ebben a mérsékelt irányban fogják levezetni az elégedetlenséget, mint mi, hanem esetleg b alfél é sodorják a tömegeket. ”16 Itt elsősorban a Csizmadia Sándor által vezetett Nemzeti Munkáspártra és a Mezőfi vezette 48-as Szocialista Pártra gondoltak, amelyek elsősorban agrárszocialista hagyományokra támaszkodtak. Ez is mutatja az ellenzékieskedő agrárdemokraták politikai-ideológiájának ellentmondásosságát. Azt, hogy nem voltak nyitottak sem az e pártok által képviselt agrárszocializmusra, sem pedig az MSZDP felé. Ez talán érthető 1919-es keserű tapasztalataik alapján. E vezetők úgy vélték: kötelességet teljesítenek a parasztsággal, de az országgal szemben is, amikor „visszaállítjuk a régi Kisgazdapártot, és felelősségre vonjuk Nagyatádi Szabó Istvánt mindazért, amit saját népével szemben elkövetett. ”17 E névtelen nyilatkozat azért érdekes, mert már felveti Nagyatádi Szabó felelősségét. Ez is azt mutatja, hogy ekkor már a parasztpolitikus és volt hívei között nőttek a feszültségek. Ez a történtekért viselendő felelősség kérdését vetette fel. Nagyatádi és hívei - köztük a most disszidálni szándékozók - az első nemzetgyűlésben rengeteget küzdöttek programjuk megvalósításáért. Kétségtelen, hogy sokszor kényszerültek kompromisszumokra, és hibákat követtek el. De nem árulták el a programjukat, hanem a politikai erőviszonyok nem tették lehetővé azok teljes keresztülvitelét. Ezért azonban nem hibáztatható csak a parasztvezér, hiszen a most vele szembefordult hívei is ott voltak a korábbi döntések meghozatalánál. Nagyatádi megítélésének egy másik aspektusát mutatja Giesswein Sándor prelátusnak, keresztényszocialista politikusnak a magyaróvári kerület választópolgáraihoz intézett levele. Ennek megírására azért kényszerült, mert a kormány rendelete alapján 2 hétig népgyűlés nem volt tartható. Ebben foglalkozott a kormány nyílt szavazást visszaállító rendeletével, amely szerinte a „nem törvényhatósági városok választóit másodrendű polgárokká fokozza le. ” A miniszterelnök kereszténydemokráciát hirdető programbeszédeivel vitába szállva kijelentette: „ez az intézkedés egyenes arculcsapása a keresztény igazságosságnak és a demokratikus szellemnek és a népjogok elkobzásában bűnrészesek mindazok, akik a kormányt akár belülről, akár kívülről támogatják. ” E nyílt levélben foglalkozott a parasztpolitikussal is: nem tudja elhinni - írta-, hogy Nagyatádi továbbra is folytassa azt a „megalkuvó politikát, mellyel a kisgazda- és munkásosztályt a nagytőke érdekköreinek 16 Világ 1922. IV. 4. 6. 17 Világ 1922. IV. 4. 6. 261
