Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Néprajz - Bodnár Zsuzsanna: A rétközi népélet tárgyakban, épületekben élő hagyományai a Sóstói Múzeumfaluban
A rétközi népélet tárgyakban, épületekben élő hagyományai a Sóstói Múzeumfaluban mutatjuk be ebben a helyiségben. A félkész darabok mellett különböző méretű, formájú kosarak reprezentálják a természetben található anyagok hasznosításának lehetőségeit (22. kép). A nagyhalászi magtár A matolcsi szárazmalom mellett áll a hatalmas méretű deszkamagtár, melyet Nagyhalászból telepítettünk át a Sóstói Múzeumfalu gyűjteményébe. Néhány épületünkért - a szabályok kedvéért, meg hogy ne tegyük ki támadásnak az eredeti tulajdonost az épület elkótyavetyélése miatt - csupán névleges összeget kellett fizetnünk, ezek egyike éppen a nagyhalászi deszkamagtár (Páll-Bodnár 2007. 57.). Az eredetileg deszkapadlós (most letéglázott), cseréptetős, négy nagy deszkaajtóval ellátott épület a kisvasút állomása közelében állt, s gabonamagtárnak használták. Áttelepítése előtt a helyi ÁFÉSZ takarmányboltot működtetett benne. Az épület az 1920-as években épülhetett, s a Nyírvidéki Kisvasút tulajdonában volt, amire az ajtó fölött látható táblácska utal, s a szállításra váró termények tárolására szolgált. A két hosszanti oldalán lévő széles eresz alá szekerekkel is be lehetett állni. Az épület emeleti része szintén gabonatárolásra szolgált. Falépcső vezetett a dupla fadeszka borítású padlásra. Az adminisztrációs munkavégzésre alkalmas irodát a földszinti rész egyik sarkában alakították ki. Napjainkban az épület különböző rendezvények helyszínéül szolgál (23. kép). 23- kép A nagyhalászi deszkamagtár épülete a Sóstói Múzeumfaluban (a szerző felvétele) Fig. 23 Building of the plank granary from Nagyhalász in the Sóstó Museum Village (photo by the author) A nagyhalászi „kalapos” deszkaraktár története Az előadás után ismertem meg Kropkó András nagyhalászi lakos visszaemlékezését a raktár történetéről, amelyet fontosnak tartok a tanulmányomhoz csatolni. „Tudomásom szerint 1928-ban építette a Diamont (FUTÓRA) terményfelvásárló cég, a terület a vasúté volt. A vasút úgy járult az építkezéshez, illetve úgy engedélyezte, hogy 25 év elteltével az О tulajdona lesz a raktár. Az 5 és a 10 tonna súlyú vasúti kocsik berakását közvetlen a déli oldalon lévő treppen keresztül rakodták be, illetve ki. Az ún. iparvágány addig üzemelt, amíg a közúti forgalom gazdaságosabbá válása eredményesebbé tette a szállítást, mivel nem kellett az árut átrakni. így a közúti szállítás gyorsabb és olcsóbb lett! Az 1930-as években még két darab hasonló raktár épült a településen. Ezek ugyan deszkából készültek, de méreteiben és szerkezeteiben eltérőek voltak az előbbinél. Pl. csak egyik oldalon volt nyitott trepper. Az alsó padozata sem padló volt, hanem beton, a deszka oldalak belső részét ПО cm magasan téglalábazat erősítette, amely 30 cm vastag volt. Ezek a raktárak általában ömlesztett áruval voltak megrakva, kiszállításuk egyszer történt évente. Ez a két raktár a jelenlegi Rózsaközön volt, a forgalomtól kieső részen és be voltak kerítve, ezért kevesebb esemény történt körülöttük. Jelentéktelenebbek voltak az előző raktárnál. De térjünk vissza a vasút melletti deszkaraktár mozgalmas történéséhez. Olyan forgalmas helyen volt, hogy bármely irányból érkezőnek útba esett. A településen ritka volt az olyan porta, ahol 189
